Sikerült a szoros határidő előtt még egy kicsit nyerészkednünk - persze nemes ügy érdekében - a vendéglátóegységek újbóli ideiglenes bezárásából. Ugyanis melyik az a nap, amikor a csapon lévő hordó a pénztárcánál is gyorsabban ürül? Hát amikor leárazásokkal akarnak szabadulni a söntések a sörtől, nehogy megromoljon több hétnyi állás alatt. A mi célunk pedig az volt, hogy amúgy nehezebben hozzáférhető és/vagy borsosabb, eddig általunk nem kóstolt italokat mutassunk be az olvasóinknak. Kutyafuttában négy-öt helyet néztünk ki itthonról, ahová nov. 10-én kedden az utolsó órákban be is néztünk.
A legígéretesebbnek a 40%-ot elengedő KEG Sörművház mutatkozott és valóban itt találtam a legminőségibb italokat. Ami azt illeti, italkölteményeket. Az általam előre kiírt 3 tételből csak egy volt még, ami nem fogyott el. Ez pedig a Fehér Nyúl Smoky 2 Maibock-ja volt, 6,6% alkoholtartalommal. Kortyoláskor nem egy szimpla tábortűz, hanem az amazonasi erdőtűz csap meg. Ez a füstmennyiség még hidegen az illatából nem is jön ki annyira, ami aztán később kegyetlenül megcsapja a szájüreget. Fanyar pernye az uralkodó, aminek szerencsére nincs bacon íze. Szerintem részben bükkfa is felelős a füstért. Mivel Maibock-ról van szó, ezért egy picit édeskés malátán van rajta az igazi produkció. Abszolút ajánlott annak, aki csak azért akar füstös sört inni hogy csak a füstre koncentráljon, nem pedig egy sör egyéb szépségeire. 720 pengőt szurkoltam le 4 dl-ért, ami még mindig kedvezőbb, mint a minimum 900/3dl-s dobozár.
A következő tétel már inkább tartozik a különlegesen finom italköltemények tartományába. A Monyo Hungarian Terroir Eger kékfrankos Russian Imperial Stout-ját érezni kell. Alkoholtartalma 10,2%-os, a két eltérő ital ízei pedig remekül megférnek egymás mellett a maga komplexitásában. Érett piros és fekete gyümölcsös jegyek remekül passzolnak a stout malátájához. Az illata édes, rumos, mazsolás, aszalt szilvás, marcipános, kicsit étcsokis, picit kávés. Illatra először a Szent Andrási valamelyik gyümölcsös fekete sörére tippelnénk. A kortyot én 75%-ban (félszáraz, nem édes) vörösbornak éreztem, a többi stout. De csak mert a jellegzetes pörkölés egy pillanatra megmutatja magát. Tetszett a száraz utóíz is, amiben annyira összeolvad a két ital, hogy valószínűleg ezt láthatta meg a sörfőző mester, remek érzékkel. 2 decit kértem ki 600 Ft-ért és minden cseppjéért megérte. A fajsúlyos ital literje 6 lepedő fölött van, szóval most nagyon jól jártam.
A következő fajsúlyos ital nevében a kedvenc töményem, a rum tetszett meg. Csak most, csak itt, csak nekem 500 körül számlázták ki az egy decit (szerintem volt az másfél is a valóságban), ami elég is volt belőle. No nem csak azért, mert 12%-a alkohol, hanem mert ez nem igazán hozta az elvárásaimat. Az Electric Nurse Dark Orange Skull Barrel Aged Imperial Stout-járól van szó, aminek amúgy békeidőben 7500 pénz literje. Az íze karamelles, narancsos, csokis. Nekem viszont nem várt mértékben savanyú és sajnálatosan csak alig édeskés. Sokkal édesebbre számítottam egy rumos hordóban érlelt sörtől. A színe viszont mámorítóan szép átlátszó narancsos-amber, állagra is alkoholosan lágy, likőrös, olajos. Már értem, hogy miért hívják sörművháznak. Itt tényleg sokat lehet művelődni SÖRileg.
Benéztem a OneBeer-be is, szó szerint. Ugyanis csak hétfőn volt kedvezmény és a jónép még aznap le is itta a hordókat.
Az Élesztőház-ban most voltam először és inkább csalódnom kellett. A felhozatal érdekesebbik felét megkóstolva jobb sörökre számítottam. Valamennyi elég híg, a jó IPÁ-kon kívül pedig mindegyik kicsit ízetlen volt. A Fehér Nyúl Soulty sóskaramellás portere határozottan nem ízlett. A savanyú és híg, pörkölést alig felmutató italt a sós íz még jobban tönkreteszi. Ha vadulunk, akkor az sikerüljön jól, mint például B BOP-nál.
A Doktor Blažej-ben aztán feladta a májam. A Primator-okat kínáló, amúgy családias hangulatú helyen kikértem egy búzát, egy portert és egy stout-ot. A három korsóért összesen 1250-et hagytam ott 50%-al, szóval egyébként kedvezmény nélkül is teljesen reasonable árakon ihatunk normális söröket a belvárosban. Az IPA előttem nem sokkal fogyhatott ki. A búza friss, finoman savanykás, fanyar banános, nem túl opálos módon a HB-hoz hasonló. Keményen egyben van, nagyon csúszik. Szerintem a német és a magyar vonal elegye. A stout kellemesen pörkölt, jól csúszik. A porter nem ízlett, mert túlságosan édes volt. Hát itt adtam fel a túrát. A First-be eljutni már nem maradt elég józan sejtem (és ott tényleg az lett volna a cél, hogy ne is maradjon, ugyanis a főzde széleskörű szortimentjét folyamatosan elemezzük és nem nagy a lemaradásunk a róluk szóló tesztjeinket illetően). Mindenesetre sikerült kihasználnunk ezt a sajnálatos eseményt arra, hogy egy jó adag sörről adjunk némi képet kedves olvasóinknak. Reméljük, hogy mihamarabb visszatérhetünk a sörcsapok köré. Addig is kitartást, részemről pedig hamarosan érkezni fognak tesztek a Nyéki és az Elixbeer háza tájáról.