A május 18-22.-e közötti Corvin szezonnyitó sörfesztiválról készült képes beszámolónkat olvassák.
A Val-Dieu fabódéban indítottam. Ja igen, nem akartam valami csalódással kezdeni a sörözést, úgyhogy egyből oda mentem. Egy megerőltetőbb utazásnál is az első és az utolsó éjszakára egy drágább, kényelmesebb szálláshelyet érdemes foglalni. Megérkezésnél rendesen kialudhatjuk a jetlag-et és nem elcsigázva vágunk bele a kalandba, visszafele meg kipihenhetjük magunkat. Tehát elsőként a német tételeket, azon belül az Oechsner Edelhell-jét kóstoltam. Ez tulajdonképpen egy tipikus németes helles, a rá jellemző malátaízzel, a visszafogott komlózás pedig az "Edel" előtag miatt lehetett. A Weizen-jével folytattam. Nagyon banánosnak, de kicsit nyersnek találtam, a kortyérzet lehetne lágyabb.
A Kauzen Pils-e jó, patikamérlegen mérték bele az anyagot. Lágy és kellemes a komlózása. A Kauzen Kellerbier-jével folytattam, ami altbier-es jellegű, és ugyan nem savanyú, de túl kemény volt a kortyérzet.
A nem túl lehengerlő németek után sorra kerültek a belgák.
Két blonde-t kóstoltam össze, a Brasserie Grain d'Orge főzde Brice-jét (6,8%) és a Val-Dieu-ét, mindkettőt csapról természetesen. A Brice lágy kortyérzetű, közepesen testes, ásványos (emiatt picit sósnak is tűnt), fűszeres, enyhén barackosan édes, kesernyés. A (sötétebb, jobb oldali) Val-Dieu aromatikája jóval belgásabb, mély apátsági zamatokat rejt. Jó értelemben öregebbnek, érleltebbnek hat mind az üvegesnél, mind a Brice-nél. Ellenfelénél zavarosabb, valamivel sűrűbb, testesebb, így elég édes is, de nem túlságosan, viszont a komlózása visszafogottabb. Nekem egy hajszálnyival jobban bejött a Brice, de ez most tényleg egyéni ízlés kérdése, mert mindkettő máshogy, de nagyon jó blonde.
Az Ugarnál már első nap lefogyott a Zen mode.
Ahelyett kikértem a két új, nyári cuccukat. Az egyik a Yeast Side Side of Nature Mauritania-ja, ami egy gyömbéres-mangós sour ale. Igazából ahogy kell. A mangó édessége intenzívebb a gyömbérnél, ami inkább a korty második felére erősödik fel. Szerencsére nem olyan savanyú, de nem is édes összességében a trópusi aromák ellenére. A gyömbér csípőssége pedig nem csapja agyon az egészet, csak az utóízében jelenik meg. A másik pedig a Side of World: Africa, ami fel se került a netre. A színe - ahogy várja az ember - citrom-narancs között van, élénk az biztos. A show-t az afrikai ízvilágú komlók adják, amik egzotikussá teszik az egészet. Aromák tekintetében mind kilométerben, mind ízben Új-Zéland és Európa közt vannak. Külön öröm, hogy elég olajosra sikeredett. A Trailer 005-ös (6,9%) kódnevet viselő NEIPA-t is leteszteltem. Egyszerűbbnek mondható ízvilága ellenére van benne rengeteg komló, egy kis Sabro is, valamelyik tapadt is a nyelvre és valamelyik másik csípett is picit, no de nem annyira, mint a Dreher ANTL. Az egész ital pedig rendkívül könnyűnek érződik.
A Horizont pulton is akadt érdekesség.
A Mazagran (6,2%) is a mostani savanyú gyümölcsös-kávés bolondulás hullámába illik bele. A Mazagran eredetileg egy algériai citromos, hosszú kávés jeges ital némi rummal megspékelve (ezt már az európaiak tették bele). A Horizont egy fűszeresebb fajtájú, single origin etióp kávét használt, amihez lime-ot, citromot és rum helyett Muscovado nádcukorból készített melaszt rakott bele, illetve tölgyfachips-sel ízesítette meg, amitől kicsit fás lett a beütése. Az Ugar-nak is van egy ilyesmi grapefruit-os-cascarás cucca. A lényege ezeknek, hogy nagyon sokféle ízt hoznak össze egy sörbe, ami nagyjából jól működik egymással.
Aztán volt még egy 2,3%-os savanyú sörük piros ribizlivel, kiwivel és persze kakukkfűvel. Én éretlennek éreztem benne a kiwit, amit az egyébként sem az édességéről híres ribizli kicsit tompított és szerencsére az egészet nem gyűrte maga alá az amúgy intenzív kakukkfű. Ez nem igazán jött be.
A Parabolic kihozta a szerintem legjobb tételüket, a gyönyörű borostyánszínű, 7,7%-os Amber Ale-t, ami most is gazdag volt az ízletes malátákban, a finoman édes kortyot enyhe kesernye zárja. A csupán 5,5%-hoz képest testes milk stout-juk erősen pörkölt malátából készül, inkább a kávés, mint az étcsokis aromák a jellemzőek benne. Az IPL-jük egy könnyű ivósör, erősen hidegkomlós. A Red IPA-jukra is rákóstoltam újra, az erőteljes komlókeserű előtt jönnek a vörös jegyek, igen harmonikusnak találtam.
Egy standon osztoztak a Tacet-tel, akitől a 7,6%-os baltic portert kóstoltam. Melaszosan édes illatú, a kortynak enyhén zöldalmás beütése volt, a végén pedig kicsit csersavas a zárás.
A Timco-nál újra megízleltem a nagyszerű rubinvörös Irish red-et (5,1%). Karamellásan édeskés, jönnek a vörösökre jellemző kekszes, jellegzetes malátás jegyek, de nem vasas, hanem vörösrezes aromákat vélhetünk felfedezni. Könnyű, de nem testetlen. Az alap kesernye kiválóan zárja.
A Friss (5,5%) (a dobozos tesztjével még adós vagyok) ízes, de nem túlságosan intenzíven. A sokféle hozzávalót (thai bazsalikom, citromhéj, citromfű) muszáj volt úgy összehangolni, hogy egyik se nyomja el a másikat. Az elég testessé tévő malátája barackos, de az nincs benne. A citromfű és a citromhéj remekül passzol egymással, az egzotikus faktort pedig tovább növeli a bazsalikomos csavar. Érdekesség, hogy a korty íze végig ugyanolyan, nincs fáziskésés az ízek között. Ez egyébként egy saison típusú sör - amit általában gyógynövényekkel, fűszernövényekkel főznek -, ami az ír vöröshöz hasonlóan hiánypótló Magyarországon.
A Sümegitől is rákóstoltam egyre, a sárgabarackos búzájuk egyáltalán nem volt rossz. Kicsit nyers volta ellenére tényleg sárgabarack íze van, bele lett téve az anyag.
A jelenleg zárva tartó Krak'n Town standjánál nagyrészt Reketye és Hajnali sörök vannak. A Reketyénél egyre nagyobb a vadulás, a tesztelt tételek pedig vegyes véleményt hagytak bennem. Kezdem a jó hírrel. A Hajnaliakkal kollaborációban született Natürlich aus Bamberg (6%) egy piszok jól sikerült füstös sör. Pontosabban egy Rauchmärzen. Szóval egy bakhoz képest ugye hígabb, de nekem nem volt egy csepp hiányérzetem sem. Gyönyörűen is néz ki, remekül eltalált bükkfafüst uralja az illatát és a kortyot, az utóízében pedig finom csersav zár.
Az éjfekete Sacher Torta (10%) pastry porter-re is rákóstoltam egy korty erejéig. Érezni a csokoládés piskóta és a sárgabaracklekvár rétegeit. Nem túl édes és nem túl intenzív, de az ízvilága tetszett.
És akkor jöjjön két salty sour ale, azaz gose. A Ginfused (4,5%) borókabogyós koncepciója tetszik, miután ittam csapról 2 éve Cserniczky Botond DILLA-ját. Sajnos a Reketye kivitelezése nem volt ott a szeren. Mintha túlerjedt volna a sör, az egész rendkívül savanyú volt, a ginesnek elképzelt aromák pedig nem tudtak jönni tisztán.
A másik jó értelemben vett állatság a Dinnyére SØRT. (5,9%), ami egy cantaloupe dinnyés, kígyóuborkás és kapros gose. A koncepció megint csak kiváló lenne, viszont a kivitelezés nem sikerült odavágósan, ugyanis a savanyság teljesen elviszi a sárgadinnye édességét. Így inkább egy kovászos uborka levére hasonlít. Úgy látszik, gose fronton van még mit fejlődni, mondjuk például a direkt utoljára hagyott standtól, a B*BOP Fermentory egyik sziklaszilárd lelőhelyétől, a Beerside-tól.
A gondolkodásom elárulja, hogy szegény családban nőttem fel: a finom falatokat mindig a végére hagyom. Már minden sörfesztes kör végére hagyom a Beerside-ot.
Az exkluzív minőségre való ráhangolódás gyanánt először a To Øl 45 napig erjesztett pilsnerét próbáltam ki. Viszonyítva egy átlag cseh pilshez, ugyanannyira savanykás és fűszeres, viszont az olajosabb fajta, megjelenik pluszban egy kis osztrákos sajtos aroma a malátában, illetve a komlózottsága a lehető legkomplexebb, minden ki lett hozva belőle, amit a típus tud. Ezzel nem csak a hazai kisüzemeknek kár foglalkozniuk, hanem az északiaknak is, akármennyivel jobbak.
A Brew Your Mind Clean Hands (5,8%) cucca pedig csak inkognitóban egy APA, mert igazából egy NE IPA. Mindjárt három kontinensről származnak a komlói. Lehet, hogy a komlótól megcsömörlött haladó sörfogyasztókat akarják így behúzni a csőbe és tovább mérgezni valami komlóbombával. Nincs szabadulás a NEIPA-tól.
Sőt, magától az IPA-któl sem, ugyanis egy másik nap volt csapon az InVitro Northern disco-ja. 6,5%-hoz képest nagyon masszív teste van, ennek ellenére kitűnően iható. Ez utóbbi tulajdonság nem elhanyagolható a komlócsömörös sörfogyasztók számára. Earl grey teás aromákkal és visszafogott (észak-amerikai) komlózással rendelkezik. Az édes jegyek érett őszibarackos beütésűek.
A Põhjala és a To Øl kollabja, a Porter under the bridge (8,5%) nevű baltic porter következett. Ízében nem annyira a pörkölt maláta adja a hangsúlyt, hanem a fekete felsőerjesztésűekre jellemző édesség. Állaga még csapról is olajos. Tömény csokoládés ízvilágot élvezhetünk csersavak nélkül. Addiktív.
A hardcore szekcióban a Tempest Mexicake (12,4%) Bourbon hordóban érlelt változata volt csapra verve, amelynek alkoholtartalma nem csak pennys borokat gyaláz. Raktak még bele vaníliát, kakaót, fahéjat. És igen, ha valami mexikói, akkor nem hiányozhat belőle a chili, ami ezúttal egy mulato fajtájú volt. Nem a kedvenc összetevőm egy sörben, de ennél az italkölteményben csak az utóízében mutatta meg magát egy kis csípősséggel, de nem verte agyon a csodásan olajos, édes éjfekete nedűt. Nagyon ott volt.
A srácok mindig hozzák magukkal a kincset rejtő kishűtőjüket, amiből olyan meggyőzően ajánlották a dobozos Tempest All the Leaves Are Brown (11,2%) Bourbon hordóban 6 hónapig érlelt, majd juharsziruppal és vaníliával tovább fermentált imperial brown ale-t, hogy rábólintottam. Egy 0,33-as doboz ára 5 darab 2 literes Kőbányainak felel meg. A pszichológusok mondják, hogy ne tárgyakra költsük a pénzünket, hanem élményekre. Nos ez a sör inkább az utóbbiakhoz sorolható.
Brutálisan lágy, olajos, szétolvad a szánkban a komoly testtel rendelkező italköltemény. A finoman pörkölt maláta mellett jön a whiskey íze, vaníliás aromákkal és cseresznyés jegyekkel. Elég tiszta az ízvilága, de abból minden elképzelhető szint ki van hozva. Az Untappd-en is 4,3 körül pontozzák, ami egy hanyagabb lefelé kerekítés.
Ha ez nem derült volna ki eddig, összességében jó volt a fesztivál, bár ezúttal kicsit jobban kellett vadászni a tényleg jó söröket, és erősebben kellett támaszkodnom a minőségükről jól ismert főzdékre és forgalmazókra.
Illat: mexikói kukoricás
Egyszerű és zseniális, avagy zseniálisan egyszerű ötlet. Komlózzuk meg a szódát és jó lesz az úgy. És tényleg jó. Persze nem Szentandráson találták fel, de a hazai bevezetés elsősége még lehet az övék.
Illat: ananász-papaja
Illat: édes, pörkölt maláta és egy kis kávé
Illat: teás IPA
Illat: savanykás alma
Illat: citrusos enyhe búza
Illat: élesztős, komlós
Illat: schwarzos, pukis
