Első sörrel való találkozásomkor 10-11 éves voltam és anyámnak köszönhetem. A helyi boltban felhalmozott sörös rekeszek mellett mentünk a kasszák felé, mikor megörült az egyiknek, amin eléggé meglepődtem, mert nem volt egy nagy söröző. Megnézte, betett a kosárba egy üveggel azzal, hogy ez jó lesz nekünk. A többes számot enyhén nem értettem. Mikor otthon kitöltötte és a kezembe nyomta a poharat, hogy igyam, már teljesen le voltam döbbenve és biztos voltam, hogy keserű lesz és egy kortynál több le se fog menni a torkomon. Addig még sose ittam habos italt, elégé furi volt, hogy rám tapad a hab, de édes volt, nem volt vele gond. Ezek után fordult velem a világ, mikor az édes malátás íz végigfutott a számban, utána már ment az egész egy húzásra. Ez volt az a perc, mikor az iskolai tanítónénitől hallott sörrel kapcsolatos negatív dolgok más megvilágításba kerültek részemről. :)
Sajnos a szocializmus építése nem engedte a dolgozó népnek, hogy mindig legyen sör gyerekek számára is, ezért még egy alkalmat leszámítva nem lehetett kapni, pedig igyekeztem résen lenni. :)
Ez tényleg nektár volt. Manapság Karamalz néven lehet venni hasonlót, majd tesztelem gyerekeken. Bár nagy különbségnek tartom, hogy akkoriban normál barna sörösüvegben árulták és emiatt teljesen felnőttesnek nézett ki, míg a mai Karamalz vidámabb kinézetű, mint valami energiaital. Meg persze annak idején a Nektár jobban ízlett.
Amúgy a sörök illata gyerekként később nem volt a kedvencem, kivéve az arany Tuborgot, ami teljesen elbűvölt édes illatával. Ebből adódik az az elképzelésem, hogy ha valaki a sörökkel ismerkedne, akkor érdemes a teltebb barna sörökkel kezdeni, vagy az olyan búzasörrel, mint az Edelweiss és csak mikor már ki tud igazodni az ízek között, akkor jöhetnének a lágerek majd később keserűbb pilsek.
Név: Nektár Gyógytápsör
Származási hely: Magyar Népköztársaság
Gyártó: Kőbányai Sörgyár
Beszerzés helye: Kelenföldi bolt a Csóka utcánál
Beszerzés ideje: 1980-as évek
Fogyasztói ár: több, mint a címkén :)
A kiváló minőségű képet a címkéről a retronom.hu-nak köszönöm!
Végül egy kis adalék a serteperte blogon.
