A müncheni Oktoberfest mára a világ egyik legnagyobb népünnepélye lett, nem csekély mértékben köszönhetően annak, hogy az utóbbi 20-30 évben trendi lett a turisták körében. Van, aki abszcinens létére egy literes korsóval pózol, feltölti Instagram-ra, majd megy is el, nehogy az 500 eurós mutatványa 800-ra kússzon fel. Ami pedig ekkora business, azt ma már igyekszik meglovagolni mindenki. Így vannak vele a kisüzemi sörfőzdék, amelyek igyekeznek lekoppintani a märzen típusú söröket, vagy akár a kiskereskedelmi élelmiszerláncok is. Főleg a német diszkont áruházak ekkorra időzítik már a német/bajor heteiket, de mostanra már az élelmiszer-kiszállító cégek is beálltak a sorba. Számunkra nagy haszna az egésznek az, hogy ilyenkor olyan söröket is behoznak Németországból, amik amúgy nem szerepelnek az állandó kínálatban.
Ilyen például az egyik kedvenc márkám, a Riegele, amire például a Kifli.hu gondolt. A Riegele elérhetővé tétele kiváló ötlet volt, hiszen sajnos nagyon körülményes a beszerzése idehaza. A cikk további részében a Kifli.hu Oktoberfest kínálatát kóstoltuk végig. Egyébként a sörök mellett ételeket is lehet rendelni, a bajor perectől a csülökig.
A Paulaner nem a legjobb, nem a legmagasabb színvonal, de talán a legjobban iható nagytételben. Ehhez talán hozzájárulhat a ravasz édessége, a remekül egyensúlyozó savanysága, amik kellemessé teszik a kortyérzetet; továbbá a feltűnő kesernyehiány is ezt a célt szolgálja, viszont nekem hiányzik a komló. Nem is száraz a vége, sokaknál talán ez a húzóereje. Nálam a karakternélküliség viszont nem járja. Ezért nem kaphat több pontot. Biztos vagyok benne, hogy ezt pont ilyennek szánták. Alapvetően helles-es ízvilága van, de nem a hardcore fajtából. Alkoholfokához képest patikamérlegen passzoló teltséggel rendelkezik. A csavar a viszonylag jól érezhető fűszeressége, ami a német ivósört már luxus minőségűnek adja el a kelet-európaiakkal szemében. Német sör németektől németeknek, illetve mindenkinek, aki kicsit németnek akarja magát érezni.
Riegele Hefe Weisse
Egyik kedvenc márkám a Riegele, szóval minden negatív kritika nekem is fáj. A Riegele sörei tökéletesen hozzák a német minőséget és érzést, néha már túl jól. Most ez viszont disszonanciát okoz az eddigi bajor búzasörökről kialakult képemben. Mintha összeöntöttek volna egy jó kis curacao narancshéjjal és korianderrel ízesített belga witbier-t egy német búzával. Könnyű test, baromi üde, roppanósan citrusos aromák, mégis ott van a korty második felében egyre intenzívebb érzettel az éppenhogy, fogyasztásra már alkalmas szintre megérett banán, miközben azért végig savanykás citromosan. A világos ízek valósággal a nyelvünkre robbannak a magas karbonizáltságnak köszönhetően. Még talán fehér grapefruitos jegyeket is találnék benne. Valójában nem bonyolult ízvilág, letisztult ízekkel és mégis zseniális. Miért nem írtam a savanyságról, édességről, komlókesernyéről? Mondom, zseniális.
Erdinger Oktoberfest
Ez a szezonális sör két klasszikus német stílus, az Oktoberfest és a búzasör kombinációja. Olyan hibrid, mint mondjuk a Szent András Magyar Vándorja. Nos, az szerintem jobb összhatással rendelkezik. Az Erdingernek magához képest is viszonylag szokatlanul alkoholos az íze. Ez ugye a túl sokáig erjedni hagyott märzen-ekre szokott igaz lenni. Bár az alkohol melegsége olykor jól jön este a hidegebb sörsátorban. Emellett viszont még furcsább módon nem érzékelhetünk hiányt testességből, merthogy iszonyúan telt, tehát van benne anyag bőven. Egy egész jól kiegyensúlyozott búzasört kevertek össze egy elég jó festbier-rel. Külön-külön mindkettő nagyon pacek, ahogy megszokhattuk az Erdinger-től, de együtt nekem nem igazán jön be. Valakinek biztos be fog. Dehát ez várható volt a kóla és a fanta mixelése után. A karbonizáltsága elég magas, minden ízt az ízlelőbimbóinkra repít. Ez viszont felerősíti az egyik legkirívóbb gyenge pontját, méghozzá a víz túlzott keménységét; így pedig nem lett a kortyérzet lágy, nyelven olvadó. Ha itt lenne egy kis változtatás, akkor az nagyban megemelné az élvezhetőségét. A savanysága nem rossz, itt egyik sörtípusnál sem rontották el. Mindenesetre ha egyszer eljutok az Oktoberfestre, elsőként nem ezt fogom kikérni.
Hofbräu Münchner Weisse
A HB a savanyúbb búzasörök közé tartozik, amiben a relatíve erős szegfűszeges fűszeresség mellett a banánosságot csak visszafogottan érezni, vagy maximum a megbarnult banán aromáit vehetjük ki. A parasztosabb lesavanyítás alatt azt értem, hogy nem olyan finom, kiegyensúlyozott ízjegyekkel dolgozik, hanem már-már a sour ale felé megy el. A nagyon enyhe édessége inkább a korty elején és az utóízében mutatkozik meg nagyon röviden. Az átlagnál picit magasabb karbonizáltsága tovább fokozza ezeket a tulajdonságokat a kortyérzetben. A komlókesernye viszonylag szárazan zár. Nem is túl telt, lehet, hogy ezért nem is tudnának sokkal komplexebb ízvilágot kihozni belőle, ezért inkább lesavanyítják. A vizességet jól elfedi a savanyság, ez tény. Nem a kedvencem a hatok közül.
