Nagy csinnadrattával jelent meg a Bakancslistás sörútlevél, mely 10 helyen ígér 22 kézműves sört potom 3900 pezetáért. Ez tulajdonképpen egy kaparós kuponfüzet, melynek bemutatásával az akcióban részt vevő helyen a ház vendégei vagyunk 2 pohár (3dl) csapolt sörre. Az elképzelés dícsérendő, hiszen így könnyen be lehet csábítani új fogyasztókat az eddig még mindig inkább döntően nagyüzemen élő nép közül és a kóstoltatással meg lehetne őket nyerni az ügynek. Mi, hardcore kézműves-barátok pedig csak simán jól járunk. Na most mivel a koncepció kivitelezése magyarosra sikeredett, ezért a végigjátszás után vegyes a kép. Mi lenne, ha egy vendéglátóegység részt vesz egy projektben, akkor az ott dolgozók mindegyike képbe kerülne még időben vagy egyáltalán a mozgalom tényével, kívánatos esetben a részletekkel és netán az egész lényegi céljával? A legfájóbb pont az utóbbi: több helyen (ráadásul egy napon) egyetlen fajta sörből lehetett választani, ami természetesen a legolcsóbb pils volt. Megértem én, hogy a magyar vendéglátás lehúzós szégyenfoltjait még 2024-re se sikerült maradéktalanul felszámolnia a Vanish Oxi Action-nek, de akkor azt ne vegyük be a projektbe. Ha ez neki nem jó business strategy megfontolásból, akkor ne erőltessük. Mert így csak marad a rossz szájíz és a dögunalmas harmadik pohár ugyannak a gyártónak a pilséből. Oké, hogy 180 Ft/3dl, de egy olyan sörtípusért, amit a nagyüzem tökéletesen (is) tud(na) készíteni, nem utaztam volna másfél órát. A HopTop-ban kezdtem, ahol kiemelkedő vendéglátásban volt részem, holott nem hogy rám nem készültek, de nem is kimondottan volt nyitva a brewpub egy decemberi péntek déli órájában.
HopTop
Nem túl sokféle sörük volt csapon, de azon közül választhattam szabadon.
Greenzone (6,4%): Naná, hogy rákóstolok az öreg motorosra. Klasszikus, szűrtebb, laza IPA, most talán kevesebb benne a komló.
I am done again (5%): Ez egy white stout pumpkin spice-al, narancshéjjal, kávéval, sütőtökpürével. Ízre viszont inkább egy savanyú kardamomos szegfűszeges világos sör, nem érezni benne a kávét és a pörkölt malátát. Utóízében aztán jön némi a kávés aromákból. A koncepció túl volt bonyolítva, ezen még nagyon sokat kell dolgozni. Ha behunyom a szemem és feketének képzelem el a sört, akkor se jön a felturbózott tökfűszeres stout, egyik porcikájában se.
Pils 12 (4,5%): Még nem tudtam, hogy kilépő sörként ez lesz a belépő söröm is egyben egy másik helyen. Helles ízű, németes maláta. Nem túl erőteljes, de száraz komlózás, ami inkább magyaros mint csehes. Az a jellegzetes morva aromatika nem teljesen érvényesül, ebben ludas valamennyire a kraftos vízkezelés is.
Kaptam egy kávét is, ami átlagon felüli volt. A kesernyésebb, de nem nagyon megpörkölt, virágosan savanykás, tiszta olasz vonalat viszik.
A HopTop kőbányai főhadiszállásán a kapuk nem csak a gerillák előtt állnak nyitva bérfőzésre, de céges csapatépítésekre is van lehetőség. Ez nem csak szimpla ivászatot jelent, hanem a megrendelő számára egyéni igények szerint összeállított receptet is szívesen lefőznek, amit mint egy torta, egységben és egyetértésben elfogyasztanak - vagy éppen karácsonyi ajándékként kapnak belőle palackokat. A gyümölcsnap és a babzsák mellett ez is emelheti a komfortot a cégben.
HopTop by Kolbizz
Rossz tapasztalat, süt a külföldi turisták megkopasztásából élés, a profitéhség. Mind a 2 pohár esetén csak a HopTop pils-t lehetett választani, pedig volt csapon még Greenzone és Ceylon Buddy is.
Lementem a rendelés után a mosdóba és mire eszembe jutott hogy mivel már ittam ma a Hoptop főzdében pils-t, ezért inkább lemondanék egy pohárrol és abba viszont Ceylon Buddy-t kérnék, a pincér már mutatta hogy kitöltötte a pilseket és már nem tehet semmit. Megjegyezném, hogy itt is kijön a provinciális gondolkodás a vállalkozók/vendéglátó egységek részéről. Nem értik meg, hogy a XXI.sz.-ban: nem terméket, hanem élményt árulnak, főleg ha már teljesen nyugati árszínvonalon teszik azt.
Itt a pils viszont nem nyújtott akkora élményt mint a főzdeben és nem csak a közgazdaságbol ismert határhasznosság elve alapján. Egyszerüen ízre sokkal jobb volt a főzdeben, erőteljesebb, teltebb és frissebb ízekkel.
Végül kaptam 1 kortynyit a Ceylon Buddy-ból és így rákóstolhattam. Csak árnyéka önmagának, kellemetlenül savanyú, a teát alig érezni, szóval azzal se jártam volna jobban.
Bródy Ital Intézet
Andechs Spezial Hell (5,9%): Finom édes, helleses jegyek, de a durva kukoricás malátásság nélkül, mégis van egy nagyon finom karakteressege, ám ennek ellenére nagyon csúszik. Sztem azért mert túl édes. Ezen látszik, hogy nem spórolták ki belőle az anyagot, hiszen még jutott az 5,9%-os alkoholfokra is.
Tucher Bräu Original Nürnberger Rotbier (5,5%): vöröses ízjegyek, de lehetne intenzívebb. Ez is inkább édes, de nem vészesen. Inkább hianyolom a komplex ízvilágot, mert ez így szörpnek hat.
Beerselection
2 pohár ugyanabból a típusból. Itt is. Pont itt... Sok hülye ötösével vitte a füzetecskét, hogy majd most jól megcsinálta az év üzletét... Gyerekek, ez így még a 4000-et is alig éri meg. Ennek csak akkor lett volna értelme, ha mindenhol legalább 3 fajta közül választhat a nép, de persze az ideális a teljes választék lett volna. Ez aztán a bakancslista... tényleg hiábavaló lett volna az életem, ha enélkül a pár pohár helles nélkül halok meg! Röhej, vicc, szánalmas. Minderre a konzekvenciára pont itt kell eljutnom, a hazai sörös szakma Mekkájában, ahol talán a legtöbb tétel szerezhető be.
Kuchlbauer helles (5,2%): Egész iható abban az értelemben, hogy nem durva a kukoricás helles íze, viszont relatíve vizesnek is érződik. De a nyolcadik decinél már szenvedtem. Ez a nagy sörkülönlegesség, amibe bele akar vezetni a projekt?
Legfelsőbb Beeróság
Itt már a csapon lévő 10 tételből 7 közül lehetett választani, ami a mezőnyben az egyik legkorrektebb hozzáállás, tekintve, hogy ugye nincs saját, olcsón előállított tétel. Sőt, meg tudtam beszélni a csapossal, hogy 2 olcsóbb pohár helyett inkább egy drágábból adjon egy korsóval. Így egy számomra ismeretlen, ám gyártó szempontjából régebb óta bakancslistán lévő sört tudtam kipróbálni.
KROIS Brewdolf (4,9%): Karácsonyi stout. Stout-hoz képest nem elég krémes, a kortyérzet pedig vizes, amit sajnos rohadtul ide nem illő fémes, szép szóval konrádos komlokeserű zár. A fűszerek amolyan pennys színvonaluak; tényleg sokat számít ha vki ecuadori kakaóbabot vagy perui kávét rak bele. Pozitívum, hogy vékony testétől függetlenül tud pörköltmalátás jegyeket mutatni.
Onebeer
Csak Hoptop Pils 12, pedig van vagy 10 tétel csapon. Hát gyerekek, én lesz@pom magam. Bár, mi másra is számíthattunk volna Szilárdtól...
Jónás
A kínálat feléből lehetett választani, ami egészen korrekt.
Dr. Banghard (11%): Intenzív édes marcipános illat. Jóféle stout, testes, nagyon jól jönnek a klasszikus, basic stout ízjegyei, az étcsoki és annál gyengébben a kávé és ezek mellett megmaradt dominánsnak a végén szárazba forduló pörköltmaláta, ami újabb piros pont. Minőségi összetevők, jó kidolgozás.
Reketye Only You (4,8): Sour sárkángyümölccsel, ananásszal és kókusszal. Kicsit műíze van az egésznek. Többfajta sárkány gyümölcs(pitaja) létezik, gondolom itt a pirosra esett érthetetlen módon a választás, pedig a többi összetevő citromsárga és fehér, szóval a fehér sárkánygyümölcs illett volna bele. Tehát van egy identitásával küzdő, savanyú pina coladánk. Aki nem ismeri a sárkaángyümölcs íz(etlenség)ét, az valami málnás Márka üdítőre asszociálhat elsőre. A kókuszra azt írja a gyártó, hogy aroma, pedig nekem az tűnt benne a legautentikusabbnak.
A tábla, amelyről választhattam:
Crafty
A csapon lévő 5 tétel közül bármelyiket kóstolhattam. Ők megértették a kocepció lényegét.
Ugar Merry Berry (8,8%): Nem tudom hogy mi történt Ugaréknál, de egyre ritkábban iszok tőlük jó sört. A koncepció nem lenne rossz, málnás kávés stout, de sajnos túl vizes, nincs alatta elég maláta, a masszív savanyság jellegtelen, a kávéhoz használni kell a fantáziámat.
Fehér Nyúl Drink the Christmas Tree (6,7%): Tényleg fenyős illat, ízre is hozza száraz citrushéjas körítéssel a tűleveleket és a gyantát is. Ez egy túlszűrt West Coast modern köntösben, sok citromos, fehér grapefruitos jegyekkel. Nem rossz. Nem mondanám meg egyértelműen, hogy a Szent András Esthajnal '14-je jobb ennél, pedig abban borókabogyó is volt.
FIRST
A hely koncepciója tökéletesen megmutatja az életkeptelenséget: a város leghosszabb metróvonalanak végétől kell még 10-15 percnyit kibuszozni. Az eredmény: az ipartelep udvarának sarkán eldugott, amúgy nem kicsi, teljesen kulturált pub péntek este hót üres. 2 kisebb, fiatalokból álló társaság iszogatta az ingyen söröket, zöme ott dolgozhat. Ez a világ legdrágább béren kívüli juttatása: több tízmilliót beleölni abba hogy gyümölcsnap helyett az ott dolgozók kényelmes körülmények közt iszogathassanak. Értsük már meg, hogy ahol olcsón megvetted a főzde helyét, az azért volt olcsó, mert a kutya nem fog oda kimenni szórakozni, ételt vagy italt fogyasztani. Ha utóbbit szeretném végezni - egy pubban ez teljesen megérthető -, akkor vagy kivisz valaki (aki nem ihat) autóval vagy marad a BKV. Tömegközlekedéssel pedig nagyon kiesik. Teljesen fölösleges ilyen helyeken pubot kialakítani, még ha ugye nem is zöldmezős beruházás volt, hiszen meglévő sörfőzde mellé alakították ki. A Budapest mértani közepétől (tőlem) 1 km-re lévő HopTop is kong az ürességtől, céges csapaptépítéseken kívül random korzózók nem fognak betérni a Maglódi úton. Na és akkor a sörök. Itt mindegyik közül lehetett választani, 10 csapnál ez már bőven kielégíti az ízléseket.
Same Lemon Different Cake (5,6%): Citromos, kókuszos sajttorta volt a koncepció. Nem rossz sour, bár az eleje nagyon citromsavas és kevés benne a sajtkrémet-túrót-tejszínt imitáló laktóz. Érthetetlen, hogy egy sajttorta miért nem nagyon tejes. A kekszes jegyek miatt viszont tényleg tortás. Amúgy összességében az OIKOS citromtorta ízű görög joghurtjára emlékeztetett.
Picadura Mexican Hot Chocolate stout (8%): Balkezes kollab, talán ezért jobb a vízprofilja. Enyhén talán már olajos is, de sajnos összességében nem elég lágy. Bántó savanyság különböző formája kíséri végig a kortyot. Csokoládés volta ellenére keresni kell benne az édességet. A chili viszont egészen el lett találva: ugyan inkább a magyar pirospaprikára hajaz az ízvilága, de már a korty elejétől jön kellemesen, az erőssége pikáns. A vibrálás nagyon hiányzik.
Érdi Köleses Söröző
Mivel kék busz nem megy Érdre, és még a Camponától is 10km az út csak oda, ami kocsival oda-vissza megtéve a távot kb. egy ezresbe fájt volna... 2 pohár sörért... hol itt a business, már ami a fogyasztóknak is jó? Hiba volt felvenni agglomerációs állomást.
Horizont
2 hónapja igyekszem összehozni, de úgy elég nehéz, ha kb. kéthetente vannak nyitva egy-egy péntek este erejéig. Őket se venném fel ilyen listára, mert egyszerűen nincsenek nyitva a látogatók számára.
A Bakancslista sörútlevél 2.0-ás verziója hasonló áron ígér ugyancsak 10 helyen, de immáron 30 pohár sört. Csakhogy az ördög a részlet a részletekben rejlik. 10-ből 5 helyen van kaja is. Csak akkor szolgálják fel a 2-2 pohár sört, ha 2 főételt rendelünk mellé. Ez a 2024-es év Magyarországán kb. a felső tízezer úri huncutja. 4-5000 Ft egy normálisabb bisztrós főétel. Számoljunk... Hagyjak ott még 40-50 ezret, hogy 140 Ft-ért megkaphassak egy pohár sört?!
