Három napos alapos körbeszimatolás után konklúzióként azt tudom elmondani, hogy megéri kimenni akár több napon keresztül is, már csak azért is, mert a hordók bizony gyorsan cserélődnek, de így is a bőség zavara vár ránk. Igencsak üdvös kis hazánk közepén egy ilyen szakmai sörvásár, ahol a hazai termékek színe-java képviselteti magát és ahol bizony amúgy máshol minimum nehezen beszerezhető vagy éppen teljesen új tétellel állnak elő a kis- és nagyüzemi gyártók, emellett persze külföldiek is szerepet kapnak. Az árak nem olcsók, de hát ma már mi az. Viszont a kispénzű látogatóknak sem kell búsulniuk, ugyanis egészen jó söröket is lehet kapni teljesen korrekt áron, pl. az Oasis nagyon olcsón (600 Ft/4dl) kínál jó IPÁ-t, a Kecskeméti édes whiskeys jellegű milk stout-ja 1000-ért csapódik le a pohárba, a BAZ Beer-nél ugyanennyiért már különlegesebbeket is találunk (Hop Island füstös IPA), ha pedig a lágereken túl akarunk lépni, akkor szintén egy Mátyás a pannonhalmi Thomas Menner abbey ale-je és a First-nél a legtöbb tétel megfizethető, személyes kedvencem az amber ale lett, ami speciel pont baráti 900 pénzbe fáj. Aztán a következő héten betérve a First söntésbe már 1400 volt... Kár volt ennyire dícsérnem :D
Kedd
Maga a sajtóesemény a nyitás napján teljesen korrekt volt, az 5 (6) állomáson keresztülvivő ismertetős és kóstolós túra során a csapat kapott az előre meghatározott tételekből, nagyrészt persze újdonságokból. Első állomás az általam már sokszor életképtelen koncepciónak kikiáltott Kőbánya X volt, a már mindenki által megismert lager-en kívül a coffee stout sem nyerte el teljesen a tetszésemet: ugyan a testesség és a specialty kávé rendben van, de végig savanyú és teljesen hiányzik az édesség. Második célpontunk az új, nagy babérokra törő, hamarosan mindenhol kapható Ria Ria stand volt, ahol a lager-ből és a red ale-ből kaptunk. Előbbi egy könnyű, laza anyagtartalmú ivósör (hoztam dobozost, lesz teszt, de elárulom előre, hogy a Király lager malátásabb és fűszeresebb), utóbbi esetében viszont már a létezése is meglepetés, főleg a gyártó második tételeként. A red ale erősen szűretlen (külsőre valami nagyüzemi meggy ale-re emlékeztet), picit vöröses ízű és piros gyümölcsös jegyek uralják a kortyot. A következő stand a Heineken-Soproni volt, ahol megtudtuk: az amúgy már régóta beígért és jövő tavasszal megjelenő hoplager előtt még októberben egy új típussal fognak előállni. Sajnos még azt sem sikerült kiszednem a hostess hölgyből, hogy sárga lesz-e. Utunk a Frootie-hoz vezetett, ahol tökre váratlanul két marha jó gyümölcsös sört kóstoltunk. A mangó IPA az elején és a végén, az utóízében édes-mangós, közte erőteljesen komlózott. A jegyhez limitált számban járó ajándék dobozt ebből kértem, a gazdától kikönyörögtem a tesztet. Illetve az áfonya ale is bakancslistás darab lenne, ha gyümölcsös sör-rajongó lennék. Végül, de nem utolsó sorban a szervezők fő standjához, a First-höz mentünk, ahol több tétel erejéig kényeztettük az ízlelőbimbóinkat. A milk stout-juk finom, csokis, krémes, a Pubfighter-jük pedig egy lehengerlően ütős 8%-os double IPA. Kíváncsiságból kikértem egy kis pilsnert is, ami egy igazán jó pilsner volt. A típust minden ízében remekül hozta, eddigi előítéletem ellenére látszik a kézműves és a nagyüzemi különbség. Ami baromira tetszett és ráadásul igen baráti áron kapható, az a Summer Red Ale, azaz típusában egy amber ale. Senki ne tapogatózzon tovább a sötétben, az egészben egyetlen zöldség (nem gyümölcs!) köszön vissza, mégpedig a rebarbara és az összetéveszthetetlenül. Emellett mézes és fenyős jegyek kerülnek elő, főleg ha már melegszik fel. Az ital könnyedsége ellenére még bizony langyosan is élvezhető, hidegen meg csúszik. Nem csak hiánypótló a típus, de remekül is van összerakva, szóval nem szabad kihagyni. Képszakadás, bokaficam.
Szerda
Másnap bicegősen visszatérve pedig első VIP kuponomat felhasználva kikértem ugyaninnen a piszok jónak beharangozott dupla NEIPÁ-jukat, a 7,5%-os Miami Twice-t. Hát nem bántam meg: hazy, komlós, utóbbi rafináltan édeskés. Második kuponos tételként a Fehér Nyúl Gemenc Illusion 9,5%-os whisky hordóban érlelt Russian Imperial Stout-ját választottam, aminél már tényleg csak egy jobb fekete sör volt a rendezvényen: az Omnipollo Chocolate Vanilla Coconut Imperial Stout-ja a maga 11%-ával, ami a selymes likőrösségével teljesen más dimenzióba léptet. Ebbe beletrafáltam, mert ez volt életem leglikőrösebb söre és feloldotta a csokoládé-kókusz házassága iránti ellenérzésemet. Amúgy ugyanitt, azaz a legjobb minőségű italkölteményekre specializálódott Beerside standjánál kóstoltam még csapról B*BOP Dilla Gin Fizz Sour-t, amely a kézműves magyar gin-nel, az Operával, szicíliai citrommal, perzsa kék sóval és gondosan válogatott gin-fűszerkeverékkel készült. Ez nagyon eltalált tétel volt, nagy visszhanggal, óriási siker volt. Nem hagyhattam el a pultot a Dugges Tropic Thunder nélkül, amely engem pomelo-ra emlékeztetett. Illatában az erjedt trópusi gyümölcsök csaptak meg, majd lágy savanykásságával győzött meg arról, hogy ne minden gyümölcsös sört kerüljek. A hűtőjükből bátran választhatunk valamit vendégségbe ajándéknak, hiszen az itteni sörök egyáltalán nem képviselnek alacsonyabb minőséget az alkoholos italok között, mint egy kommersz felsőpolcos 2-3 ezer Ft-os bor, sőt. Mármint értik az összehasonlítást... Egyszerre volt hihetetlen élmény és proletár blog szerzőjeként végzetes lépés: ugyanis hogy pontozzam ezentúl a nagyüzemi mércével teljesen korrekt söröket úgy 10-ből 3 pont fölött, ha immáron megvilágosodtam a SÖRÖKRŐL és kiszélesedett a horizontom, ezáltal az értékelési skálám is? Ugyan nem volt a feszten urina minőségű sör, de ha az összes tételt el akarjuk helyezni egy skálán, akkor az jó széles lesz, óriási kontrasztokkal - és ez nem mindig fejeződik ki az árakban. Egyébként majdnem mindenhol kaptam kóstolót, most ezeket vesszük 1-1 szóban gorcső alá. A Yeast Side-nál a debütáló Gentryside-ot nézhettem meg közelebből. A laktózzal készülő trópusi gyümölcsösöket úgy látszik nem lehet elrontani. Attól függetlenül én már várom a további, nagy potenciállal rendelkező teás söröket, ami nem egy újabb fekete teás lesz. A Fótiaknál nem hallottak a kuponomról, így a Romanov-ot nem kóstoltam meg. Karszalaggal könyörögni márpedig nem fogok. A Beerstro-nál voltak Szent Andrásiak, számomra érdektelen felhozatallal. A BAZ Beer Woodoo child 5,3%-os toxis stout-ja kiváló. A Captain Obvious nem túl erős IPÁ-jukat is merem ajánlani. Az Oasis Brewery-nél sem maradtam szárazon, a nemrég alakult főzde megfizethető duhajkodást kínál, 600-ért 4dl kézműves egy aprócska szigetnek tűnik az ezresen igencsak felül kezdődő óceánban. Az APA lehetne gyümölcsösebb, de az IPA teljesen rendben van. A Thomas Menner 1701 pannonhalmi blonde-jára még kíváncsi vagyok, hátha meglátszik a tapasztalat a főapátsági blonde-hoz képest. Egyébként volt még pár belga sör, pl. La Trappe blond (!), Pauwel Kwak, Delirium, Mort Subite és Affligem. A Neked csak Dezső standjánál a Hara'Punk Rise n' Shine Tea Edition reggeli IPÁ-jába ugyan Earl Grey került, de én ízre zöld teát mondtam volna. Mindenesetre precízen működött együtt a két ital. A Stu Mostow Brewery Black IPÁ-jánál nem tolták túl a komlót, eléggé egyszerű a keserűsége, cserébe kis kávés-pörköltös ízt kapott. A Cseh sörök házánál a díjnyertes Primator Weizen-je jó vétel, de itt spúrok voltak a kóstolókorttyal. A másik cseh söntésnél a Zichovec Nectar of Happiness 7,5-es NEIPÁ-ból kértem ki 2 decit és bizony nem bántam meg. Hiába, tudnak a csehek. Sikerült a Szia uram!-tól egy kis IPÁ-t kiénekelnem, nekem kicsit furcsa íze van. A keserűsége citrusos, gyógyszeresen édes, picit Borsodi IPÁ-s beütése lehet. A Mad Scientist-nél csapról belenyallintottam a New York Mocaccino-ba, aminek az értékelését elfogultságra hivatkozva nem hozom nyilvánosságra, ugyanis számomra a kávé, a kakaó, a tejsavó és a stout már önmagukban is hívószavak. A Gyertyánosnál bőséges a választék, bár az ízesítettek egy fajta világos sörből készülnek. A Golden Búza meg van pakolva rendesen anyaggal, engem a Krombacher és részben a Paulaner búzájára emlékeztet. A Whiskey búzájuk még roppant érdekes, a 30%-nyi búza alig érződik benne, viszont illatában és ízében is édes-vaníliás-whiskey-s. A Blackforce amerikai stout-juktól nem estem térdre. A Pécsiek dobozban jobban ízlettek, mint csapolva. Egyébként a Soproni kijöhetett volna az előbbihez hasonlóan hordókkal a dobozok helyett, ugyanis ha évente csak pár ilyen népünnepély van, akkor az év közben üvegben és dobozban vásárolt söreiket szívesen inná az ember csapolva is olykor. Az IMO Time for beer standjánál karszalaggal kikértem egy korty Hoptop Baklavát, erre kimért a csapos hölgy egy teljes pohárnyival, majd amikor jeleztem, hogy én csak kóstolómennyiséget kértem, hogy el tudjam dönteni, szeretnék-e vásárolni az adott tételből, akkor teljesen kiöntötte, majd üresen visszaadta a poharat azzal, hogy maradt még benne pár csepp. Majdhogynem hangosan ellátott volna azzal a tanáccsal, hogy nyaljam ki a poharat az ízért. Hagyhatott volna benne egyetlen kortyot. Sajnos ez a hozzáállás a Hübris cuccaik mellett nem ajánlott kategóriává teszi a 36-os standot. Viszont ez jó hír, mert az egész esemény felettébb pozitív összképén csak ennek sikerült rontania. Sőt, az az elégedettségemet támasztja alá, hogy a harmadik napon is kinéztem megkóstolni néhány fentebb említett sört, amik izgatják a fantáziámat.
Csütörtök
A Thomas Menner abbey ale-jére voltam roppant kíváncsi. Finom, testes, de lágy, pincés és fűszeres, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva. A Baz Beer-nél kóstoltam Hop Island füstös IPÁ-t, amelynek a színe nem hogy kormos legyen, hanem még aranysárga is. Az illata és az íze tökéletesen egybevág, füstös-whiskey-s, íze kesernyés mint a pernye, a komlóval pazarul összesimul. Őszre készülvén szívesen látnék valami emberesebb söröket füsttel, netalántán a kedvenc gabonámmal, a rozzsal készítve, mint ahogy teszi azt a Zirci Fumus. Amúgy minden akaratom ellenére kipróbáltam egy laktózos meggyet és azt kell mondanom, hogy a laktóz bizony kell a meggysörbe, ugyanis az eltompítja azt a savas réteget, ami zavaró lehet az italban. A Kecskemétieknél meglepetésemre igen izgalmas milk stout-ot sikerült főzni, ami nem túl testes, de lágy és édes whiskey-s íze van. A Cseh Spúrháznál sörháznál nem nagyon akartak adni kóstolót, végül olyan keveset kaptam a Svijany Knezna barnából, hogy a minta fals eredményt hozott. A belgás kunyhóban kikértem a La Trappe blond-jából, ami testes, de lágy és igencsak pincés. Nemhiába, a trappisták már csak tudnak. A Pauwel Kwak karamellesen édes, de nem gejl, marha lágy nedű. Amúgy a harmadik kuponomat a Beerside-nál fogyasztottam le, a "csak" 7,7%-os B BOP Praliné crépe stout-ra esett a választásom, amibe tényleg palacsintát főztek bele, no meg 16kg Nutellát, de nem olyan édes és nem pont kakaós. Frissen pörkölt törökmogyorós felütése van, majd egy tökéletes stout a befejezése. Az egész körutat egy teli pohár First amber ale-el fojtottam le, amiért köszönet a csapos srácoknak.
Számomra az egész olyan volt, mint egy szakmai konferencia, ahol nem csak a tudás csúcsát, a terméket osztják meg az "előadók", hanem elbeszélgetve minden mást, ami mögötte van, végül jó ismertséget kötve a résztvevőkkel.
Itt minden megtalálható a fesztiválról:
https://www.sorfesztival.hu/
Képes riportunk:
Illat: édes-savanykás
Illat: citrus, ananász, papaja
Illat: pörkölt csoki
Illat: frissítő citrus
Illat: meggyes, meg talán sör
Illat: erjedt bólés, savanykás, kicsit banános
Illat: tökéletes belga barna
Illat: papaja
Illat: intenzív citrus
Illat: zatecky komló
Illat: vörös, csiriz
Illat: friss. Citrus, mangó, papaja
Illat: enyhén helles-es
