Most is van egy-két jó vétel, amelyekért megéri beizzítani a szekeret és kikolbászolni a kül-külvárosi madaras tuskókba.
A Paulaner akciósan 300-ért ajándék, így még tán olcsóbbra is jön ki, mint Németországban teljes áron. A Weissbier-ről majd lesz külön értékelés, ez már régi tartozása a blognak. Nem lehet rossz, mivel a Hefe-Weissbier az egyik kedvenc söröm és attól nem térhet el sokkal. Lehet, hogy ez annak a pincésebb változata. Mindenesetre akcióban 300-ért olcsóbb, mint a HP-é 400-ért. Igaz, utóbbi még nem volt akcióban. A Paulaner Münchner Hell-je pedig kb. ugyanolyan, mint a HP-é, akinek a malátás ivósör a zsánere, hajrá!
Az Apostelek ennyiért fapados változatai a búzáknak. Koplaláskor költségbarát opció, meg ha a mennyiség számít a minőség ellenében. Egyébként a kategóriájukban a legihatóbbak, de tudok sokkal jobb búzát, ha az ember hozzá tud rakni még egy kicsit: a morcos majmot.
A Király lager-rel a kisebb hullámvölgyek ellenére meg vagyok elégedve. Mérföldekkel jobb, mint a neves eurolágerek. Legutóbb jó malátás volt az íze, a teste édes, fűszeres és enyhén komlós. 220-ért teljesen jó vétel hűtőfolyadéknak. Ami azért már egy mérföldkő, tekintettel arra, hogy ezt egy hazai sörfőzde nyújtja, állandó jelleggel.
Az én söröm kategóriát váltott az árával, hiszen így akciósan kerül most annyiba, mint nemrégiben teljes áron és az a helyzet, hogy az APA és az IPA az ami vállalható ennyiért.
A Sörművek közül a Bojler IPA ajánlható.
A Szent András, a Horizont és a HopTop sörei végre normálisabb áron kaphatóak, ideiglenesen. Én személyesen a Midnight Express-ért és max a Dead Rabbit-ért adnék ki ennyi pénzt, valamint az András néhány feketébb söréért, de most csak világosakat látok felsorolva.
A Duvel és a fehércímkés Chimay az egyik legütősebb belgák, ez az ár teljesen korrekt egy ilyen ízorgiáért, amit ezek nyújtani képesek. Sokkal inkább ezekért adok ki 600-700-at, mint az előző bekezdés magyar próbálkozásaiért, mert ezekhez képest azok azok. Kíváncsi vagyok, hogy a Pannonhalmiak majd mit fognak belgásan főzni. Lehet, hogy néhány apátnak már elege lett és most megmutatja a hazai 700-1200 Ft-os craftoknak, hogy "mit tudtok ti mi?!"
A Gallica anno 240-ért jó volt, 300-ért már nem biztos, hogy ebből raktároznék be.
A Blanche de Namur-ról ezúttal már tényleg lesz teszt, gazda jóvoltából.
A Deliriumok túl vannak kicsit értékelve.
A töményes hordókban érlelt Tennent's és Innis & Gunn ennyiért kipróbálandó, de ne sört várjunk, hanem egy lágy, karamelles, vaníliás likőrszerűséget. Utóbbiak közül a whiskey-s a legjobb, a füstös bourbon is, de gyengébben jön át, a rumos esetén nyilván nem 20 éves kubait használtak, az IPA jó, de karamelles jegyekkel rendelkezik, az Original szintén jóféle angol ale, a blood red sky pedig egy vérbeli vörös ale, a lager pedig jó, de ennyiért pénzkidobás.
A Fuller's-t ennél csak drágábban lehet beszerezni. Nagyobbik része híg, a porterjük jó.
A DAB feketéje ennyiért már versenyképesen lenyomja az itthoniakat, még a Pécsit is. Nem vagyok oda a világos, szűrt német sörökért, úgyhogy én nem fogok rendet vágni köztük, hogy most akkor melyik is az ajánlott, a gazda tanultabb nálam, e tekintetben biztos és majd idekommentelheti tanait.
Emlékeznek, a kék majmos a jó. Őszintén, a 290-es korsós árával és furcsa szerzemény (búza pale ale) létére best buy. Karakteresen savanykás német típusú élesztős búza, intenzív citrusos komlózással. Az anyagmennyiség mellett az elkészítése sem hagy kivetnivalót, ez alapján tényleg elhiszem, hogy ilyen egy wheat pale ale, akármi is az :D
Az üveges Erdinger ritka madár errefelé és nagy eséllyel felülmúlja valamivel a dobozost. 370-ért ki ne akarna patikamérleggel legyártott búzát? A piros dobozt majd szemügyre veszem, mert lehet, hogy valami más tartalmat rejt, de persze simán megeshet, hogy csak valami jubileumi kiadás, mint mostanság a Bud.
A Zipfer lime radler-e nincs olyan vészes áron ahhoz, hogy a kánikulában egyet-kettőt le ne húzzak.
A Borsodi IPA ellenszavazat nélkül megnyerte az oldalt, még teljes áron is. Akárki akármit is mond, ő lett az év söre. Érthetetlen, hogy a Mester-rel megegyező árba felkúszott sima Borsodi-nak miért van még létjogosultsága ilyen áron.
A "bőcsi belgák" gyenge eresztések, ráadásul úgy látom, a 400-as, max 450-es áruk is felkúszott a hiperekben. Úgyhogy nem olyan sokat engednek az árából, mint amilyennek tűnik. A szériából a legjobb Double-Ambée Nesquik szirup helyett elmegy, a Blanche pedig kifejezetten felidegesített nemrég, hogy ugyanaz, mint a Kronenbourg 1664 Blanc, csak drágábban. Akkor már inkább a Hoegarden belga búzája a másik gyárból, persze az sem olcsó mulatság. A Leffét valahogy sosem akciózzák le 400-ra.
Érdekesség, hogy a Lidl-ben ugyanannyiba kerül a fél litykós dobozos Miller, mint a 3 decis üveges. Nekem teljesen jellegtelenek.
Sajnos a Bud nagyon vizes, a Carlsberg dán pilsnere pdig nemrég rekordot döntött azzal, hogy hogyan tud egy nagy nemzetközi cég ihatatlan löttyel előállni 2020-ban.
Na, bizonyos körök elélveztek a Mad Scientist és a Dreher koprodukciójától, én meg nem. Mindenesetre ki fogom próbálni az amúgy finom lágerüket, de még mindig nem látom, hogy 400-ért életképes koncepció-e 3 deci ivósört adni. Pláne az esetleges későbbi minőségromlást is belekalkulálva az 1200 Ft-os literár már erős túlzásnak tűnik. És majd még erre fog rálicitálni a kávés stout-juk. Parasztvakítás. Nem a MS árszintjével kellett volna középutat találni.
Az Asahi akármennyire is szépen csillog, ne legyünk szarkák.
A Pécsi szűretlen pils igencsak tetszett mostanság, ahogy a búzájuk is, a barnájuk pedig biztosan jobb, mint a téli főzések. 230-ért már majdnem menekülősörnek számítanak.
Ha minőségi együtt töltött időt szeretnénk a kerti party-nkon, akkor a Paulaner szűretlen búzáját ajánlanám a hordók közül.
A 2 hónapja vett Konrad-nak fémes íze volt a komló körül, remélem, hogy csak mellényúltam. De ennek ellenére is 180-ért bizony gurítani kell, tálcástul.
A Svijany-nak kicsit felment az ára, pláne ha azt néznénk meg, hogy a hazájában hány koronába is kerül. A jellegzetes édes malátája mindegyikben jelen van, a kiegyensúlyozott Knize, az anyaggal megpakolt Rytir és a zsengébb Maz is bejött nekem. A 450 inkább kihagyható. Azt mondanám, hogy hangulatfüggő, de nekem ezek a cseh névadások annyira idegenek és emiatt semmitmondóak, hogy random választok. Ez van, ha egy 10 milliós nép azt hiszi, hogy olyan menőek a kifejezései, mint mondjuk a franciáké. Persze nem volnánk Balkán, ha nem hiányoznának a gyár legjobb sörei, mint pl. a Baron.
A Bernard a legutóbbi affér után nagy kérdőjellé vált a számomra és emiatt sír is a szívem. A vöröse elképesztően jó volt régebben, ha nem a legjobb, ami beszerezhető hazánkban, de most tavasszal egyszer egy ízetlen vörös vizet fogtam ki a Metro-ban. A barnájuk is verhetetlen, elvileg. Ha a Hacker-Pschorr után valamelyik sört át kellene tölteni az elfelejtettem-visszacipelni-pedig-méregdrága csatos üvegből aludobozba, akkor ez az. Főleg ha annyival is olcsóbbak lennének, akkor nem írogatnék ilyen hosszú elemzéseket. Bernard. 350. Vegyed. Pont.
A Borsodi a licenszelt Staropramen összes sörét szép lassan elrontotta. A barna szó szerint ihatatlan, a szűretlenje mosogatólé, a félbarna a Dreherével versenyez a pocsolya alján, a világosa víz. Szánalmas. Gyanús is volt, hogy évek alatt sem emelték az árukat a többi gyártóval párhuzamosan és már sok boltban nincs is árbeli különbség a sima kukoricás Borsodi és a Staro között. Hát, nem véletlenül.
Illat: enyhén helles-es
Illat: kávé, enyhe csoki
Illat: grapefruit
Illat: mangó-virágos
Illat: likőr
Illat: masszív csokis likőr
Illat: fűszeres citrus
Illat: gyümölcsös, fűszeres
Illat: kávé, csoki, alkohol
Illat: tavasz, fű, virág
Illat: komlós-malátás, mindenből szolidan
Illat: barack-papaja
Illat: enyhe komló
Illat: határozottan jóféle
