A pénteki napon kilátogatók számára ideális volt az érdeklődők száma, akár még a padokon is találhattak egy-két fő részére helyet időnként. Az árusoknak viszont nem volt túl jó nap, nem voltak olyan sorok mint tavaly, sőt egy percen belül sörhöz lehetett jutni. Talán egyedül a jó alaposan beharangozott Angry Beast miatt volt sor. A sokadalom javarészt egyetemistákból állt és szerencsére nem csak fiúkból. Résztvevők harmada lehetett ránézéses becslés alapján a női nemhez tartozó. Gondolom a lányok kedvéért van a cideres stand is.
Az esemény nevéhez méltó módon többségben vannak a kisebb magyar sörfőzdék, de van cseh és német terméket kínáló pavilon is. Még aki kimondottan a hazai ízek miatt ment, az is el tud csábulni a csapolt Erdinger gondolatától, vagy mikor rájön, a Fuller'snél lehet kapni a Tescoból ismerős London Pride sört. Az ismertebb magyar főzdék közül megemlítem a Serforrást, a világos Korty sör is nagyon jó, de nálam még bejövősebb az IPA, Indian Pale Ale. Ez egy indiai angol típusú sör magyar recept alapján itthon készítve. Simán versenyben van a boltban kapható Cobra sörrel, sőt! Különlegességük a Tokaji Aszúval készült sör és ajánlották is a helyszínen, de még nem tudtam rávenni magamat a kóstolásra. A whiskeys vodka és a pálinkás rum jut az eszembe róla folyton...
Ha már arra jártam, ittam a közelben egy Vonyarcvashegyi Világos Blondert. Most gyorsan annyit, hogy a hab lágy, a színt passzolom a sötét miatt, ízre kesernyés, de nem híg. Nem vagyok annyira oda a keserű söröknek és ez egyrészt nem is volt nagyon keserű, másrészt ez olyan ismerős íz volt. Ez a mi magyar keserűségünk, amiben benne élünk, de mégis szeretjük ki tudja miért. Talán mert ebben is megtaláljuk az örömöt és ettől lesz mégis édes számunkra.
Ennyi volt mára az ivászat, de vasárnap visszatérek a tett helyszínére és további vizsgálatokat folytatok le. Remélem hagytok nekem pár korsóval! Ajánlották még a Békésszentandrási Szilvás sört, abból is maradhatna számomra néhány korty!
Aki még nem volt, annak mondom a megközelítést. Kálvin téren a Dunától elfele az irodaház melletti sétálóutcán kell bemenni és már ott is vagy. Az eltávolodást sokan bringával oldották meg, amiket a gyepszéli korlátokhoz tudtak leláncolni.
Végül mikor hazafelé botorkáltam, elfele menet egy furcsa, idegen létformára lettem figyelmes az iszogató emberek között. A kezében piros dobozt szorongatott. Talán kóla, gondoltam a szín miatt. De nem az volt. Hanem sör: Arany Ászok. Hiába na, élni tudni kell!
