Nem szokásunk kisüzemi főzdék saját vendéglátóegységeinek a nyitásáról beszámolni, pláne nem beülni és órákig jegyzetelgetni, hogy aztán tesztet írhassunk róla. Szétnézve a választékon (ami a Covid miatt ráadásul erősen megcsappant), ez nem fog a rutinunkká válni, sajnos. Azonban ez esetben szükségét éreztem egy komolyabb elemzés megírásának. Lelövöm a poént: a tapasztalataim alapján én biztosan jó szívvel ajánlanom a helyet pl. egy külföldi vendég látogatása esetén is. A nagyobb képekért kattintsanak.
Az italozó a Lónyay u. 22-re van címezve, valójában a pincehelyiségbe a lejárat a Mátyás utcából nyílik. Belépve nagy a kontraszt, mert az utcával ellentétben a belső tér új és tiszta. Az iszogatásra szolgáló vendégtér design-ja teljesen letisztult, a pult fölött pedig valóságos pohármennyezet áll az ügyes csaposok rendelkezésére. A komplexum különlegessége és legszembetűnőbb jellegzetessége a pulttal szemben lévő hatalmas üvegajtó, amelyen keresztül be tudunk látni magába a főzdébe. De nem csak kívülről csodálhatjuk meg az egész férfi-Disneyland-et, hanem kérésre idegenvezetéssel be is járhatjuk a főzőüstöktől elkezdve az erjesztő tartályokon át a raktárig az egészet. Nincs titok. Az ilyen fokú átláthatóság kételyek nélkül teszi hitelessé az egész vállalkozást. Két évig dolgoztak a projekten, hogy egyrészt megfeleljenek a szigorú előírásoknak, másrészt eleget tegyenek a magas minőség iránti elkötelezettségüknek.
Az italválaszték hosszúságát tekintve nem vetekszik a Háború és békével, viszont kegyetlenül átgondolt. A kegyetlen jelző alatt azt is érteni kell, hogy a minőséget tekintve nem kötöttek semmilyen kompromisszumot. Ezt tetten érhetjük a tömény-, a bor-, de még a teaválasztékon is, mert nyoma sincs a vendéglátóipart leuraló brand-eknek, amik egy alsó-középkategóriás minőséggel a lehető legnagyobb profitot sajtolja ki a vendégből. Az itallapot fürkészve egy tételt sem találtam, amit egy átlag romkocsmában tartanának. Halleluja. De még a koktélokhoz használt igen intenzív gyömbéres felöntőlevet is saját maguk készítik, a tonic-kal együtt, miután nem találtak vállalhatót a piacon. Álmomban sem gondoltam volna, hogy a Dunapanda után pont itt fogok rálelni olyan kedves emlékekre, amik felidézik a 2018-as kínai utamat. A teát beszállító cég a zöld teát például pont azokról a világhírű Zhejiang-i ültetvényekről (sokaknak a tartomány székhelye, a híres Hangzhou többet mondhat) szerzi be, ahol én is jártam, így személyesen tudom alátámasztani, hogy a Gravity Brewing az elérhető legjobb minőséggel dolgozik, a sör mellett a teák terén is. Tulajdonképpen összességében azt tapasztalja a tudatosabb megfigyelő, hogy rengeteg energiát tettek bele a helybe.
Ugyanez igaz a blog főszereplőjének az esetében, a sörnél is. Az odafigyelés mindenre kiterjed: a világos söröknél a hordók és a sörcsapok közti vezetékeket is hűtik, ezzel biztosítva az ideális fogyasztási hőmérsékletet minden tételnél. A pincében történő berendezkedés egyik nagy előnye a sokkal stabilabb hőmérséklet (17-20 fok), amely egy érzékeny pontja a sörkészítésnek. Ami a felhozatalt illeti, vannak már régebb óta bejáratott tételek és újak is, továbbá több prototípussal is kísérleteznek folyamatosan, főként IPÁ-kkal, valamint van pár vendégcsap is. Azért jeleztem, hogy ha már ilyen ügyesen bánnak a rozzsal, akkor ezt a tehetséget mindenképpen megérné kamatoztatni és eme érdemtelenül hanyagolt gabona magyarországi zászlóshajójává tenni a főzdét. Egyelőre nem tervezik palackozni a söröket, legfeljebb más italmérőkben is fellelhetőek lesznek a Gravity hordói.
Ami pedig az árakat illeti, 900 Ft a legolcsóbb tételből 4 deciliter. Ez teljesen megegyezik a nagynevű főzdék indulóáraival. A továbbiakban elhangzó minden ár ekkora mennyiségre fog vonatkozni. Ezért a 900-ért viszont nem egy 5% alatti negyvenhetedik tisztességesebben megkomlózott ivósört (jó esetben valami felsőerjesztésű), hanem egyből egy jó masszív rozsos red ale-t kapunk 5,5%-al. A saját söreik közül pedig a legdrágább az akár 11,1%-os (kávés, rumos vagy sima) imperial stout és itt jön a meglepetés: 1600 pénzért. Illetve akkor meg kell említeni pár nevezetesebb sört is e két véglet között. A Meteor triple scotch ale annak ellenére lett a kedvencem, hogy véleményem szerint még kicsit csiszolható. Az ára megdöbbentő: 1100 Ft, ez még az alap feketesörüknél is olcsóbb (pedig alkoholban gyengébb). Tekintve az intenzív, komplex ízvilágát és a 7,8%-os alkoholtartalmat, szerintem ez ár/érték bajnok. Egyébként nem futhatunk bele gyenge sörbe, erre pl. az általam szakmailag nem túl sokra tartott Untappd is bizonyítékokkal szolgál: még a rozsos vörösük (amibe szintén bele tudok kötni) is 3.55 pontot kapott, a többiek egy kupacban 3.8 körül kapnak, a kávés stout-juk pedig 4.15-öt ért el, ami nem kis teljesítmény. Száz szónak is egy a vége, ár/érték arányban nagyszerűek. Hogy ez a későbbiekben is így fog maradni, arra szóbeli ígéretet kaptam, amit én most levések. A tételek az előre kifundált ésszerű kóstolási sorrendben lesznek kielemezve és nem ússzák meg a pontozásunkat (természetesen kézművesként, a típuson belüli más kézművesekkel összevetve).
1. Red Shift red rye ale
ABV: 5,5%
szín: barnás vörösréz
hab: tartós és rugalmas
illat: vöröses, véres, rozsos, picit pirosgyümölcsös
A ház ivósöre szűretlen, szóval jó helyre tértünk be. Már az alapsörük is prémiumnak nevezhető, pl. ha valakinek az a mércéje, hogy vajon vannak-e a sörben felesleges cukrok. Az édesség és a savanyság visszafogott a Gravity minden tételében. A következő esszenciális pont az anyagtartalom. Jelentem, a főzde egyik tételében sem fog csalódni az ember. Már az egy nívót ad a helynek, hogy az alapsörük is piszkosul telt, szinte kenyér a maga folyékonyságában. Egy vörös felsőerjesztésű sör esetében pedig ezzel elérkeztünk a véleményem szerint túlkomplikált koncepció Achilles-sarkához. Ugyanis nem igazán véltem felfedezni benne a kenyeres/kekszes jegyeket, emiatt kevésbé jön át a vörös része az italnak. A helyzet az, hogy a West Coast komlók leuralják a kortyot, így akaratlanul is elfedik azt a jellegzetes véres-rozsos ízvilágot, amit várnánk az illata és főleg a leírása alapján. Nekem túl sok egy sörben a red ale, a rozs és West Coast komlózás, pláne a narancshéjjal, amit az első két elem fényében nem tudok hová tenni. Ha patent csavart kellene adnom a rozsnak, akkor az a füstölés lenne.
pontszám: 6.5/10
2. Meteor triple scotch ale
ABV: 7,8%
illat: likőrös, enyhén füstös, vörösboros, mazsolás, datolyás
Erőteljes intenzitású ízvilág jellemzi ezt a mély, ugyanakkor lágy sört. Rendre likőrös édesség, majd boros fanyarság, végül enyhén pörkölt diós keresűség uralja a kortyot, amit végigkísér az enyhe füstösség. Érződik a magasabb alkoholfok, de nem lóg ki kellemetlenül. Whiskys beütéssel rendelkezik, de nincs benne és nem is whiskys hordóban érlelték. Tervben van a hordóérlelt változata is. A füstösségét pedig a skót hordódaraboknak köszönheti. Egyetlen szó szerint kivetnivalót találtam benne, az pedig a relatíve erős komlózottság, ami szerintem stílusidegen. Az italköltemény anélkül is pazar, élvezet kortyolgatni. Ez a főzde legegyedibb tétele, ami nem mellesleg ma egyedülállónak számít Magyarországon.
pontszám: 9/10
3. High Orbit Dinasty kínai zöldteás hidegkomlózott IPA
ABV: 8,9%
82 IBU
illat: erőteljes IPA, illetve azonnal megállapítható a zöldtea jelenléte
szín: szűretlen borostyán
A belekerülő tea tényleg prémium minőségű, amit személyesen tudok alátámasztani, ugyanis én voltam pár éve a Hangzhou-i székhelyű Zhejiang tartományban az ültetvényeken, ahol a világhírű zöldteát készítik. Ők nem bízták a véletlenre és egy olyan elhivatott cégtől szerzik be a teáikat, mint ők maguk. A pult alól megkaptam tanulmányozásra egy kibontott csomag Sárkányfog teát, aminek a tartalma nosztalgikus emlékeket idézett fel.
A sörben játszi könnyedséggel rejtezik el az egy tized híján 9%-os alkohol. Zamatos, harapós, a komlózás nem nyomja el a zöld teát. Telt, van benne anyag rendesen. IPÁ-knál amúgyis jobban szeretem fűszerezésre a zöld tea használatát, mint a feketét. A malátából még egy kis sütis édességre is futotta, persze a háttérben; ez mindenképp növeli a jó benyomást..
pontszám: 8/10
4. Dark Matter chocolate milk stout
ABV: 7,1%
hab: cappucinos
illat: étcsokis, pörkölt malátás, tiszta kakaóillat, ami belekortyolva is ugyanúgy visszaköszön, egyébként ennél a tételnél a legautentikusabb az illat-íz kapcsolat
Relatíve lágy ital, nagyon jó arányokkal, egyértelmű ízvilága van. A csokoládé több dimenziója jelenik meg, mintha többféle erősségű étcsokit kóstolnánk. A kakaóbabtöretet egyébként Peruból szerzik be. Testes, sűrű, van benne anyag. Pont annyira édes, amennyire kell; ez azt jelenti, hogy a tejcukor csak rákoncentrálással érződik és csak annyi van benne, amennyi a lágyításhoz, az ízek lekerekítéséhez, az erőteljes (de harmonikus) pörkölés elsimításához kell. Ha valaki mindenáron kávés jegyeket akar beleképzelni, akkor valószínűleg nem szereti a csoki 50 árnyalatát, mert engem már az lekötött.
pontszám: 7.5/10
5. Imperial toffee stout
ABV: 10,2%
hab: már kávésbarnába hajlik
Ez az Imperial coffee stout alapja, kávé nélkül is addiktív. Fontos leszögezni, hogy a sör nevét ne értse félre senki, mert nincs hozzáadva karamell és az íze sem karamellás. Sőt, még csak nem is édeskés. A magasabb alkoholfoknak köszönhetően ez már teljesen likőrös állagú sör, ennek ellenére nem csokoládélikőrre hasonlít, mert - ahogy az összes többi tételhez hasonlóan - ez sem édes. Finomabb pörkölést kapott a Dark Matter-nél, a csokoládéíz pedig kicsit a háttérbe szorul annak érdekében, hogy a stout-os maláta pörkölésében mélyülhessünk el.
pontszám: 8/10
6. Imperial coffee stout
ABV: 10,2%
Intenzív eszpresszós kávéaroma (ami nem aroma) jön, amelynek a karaktere engem leginkább a Balkezes Bagoly Coffe & Stout-jára emlékeztet, azonban annál valamivel kiegyensúlyozottabb, hiszen a viszonyításképp említett sör már annyira kávénak tűnik inkább, hogy abban a porter csak annyi (lágyító) mellékszerepet kap, mint a kávétejszín. Ha már lágyítás, a Gravity összes fekete sörében van laktóz, annak hibátlan használatát pedig elleshetnék más főzdék is, akik sokszor túl szokták tolni. Visszatérve a kávéra, igazi specialty-vel dolgoznak, amit a Bagira Coffee szállít nekik. Brazíliából van világos és sötét pörkölésű blendjük, El Salvador-ból pedig sötét. Nem véletlen tehát, hogy a kortyérzet teljesen kávélikőrös. Elképesztő pluszt ad az amúgy sem unalmas stout-nak. Fogalmazhatunk úgy is, hogy ebben a kávéban felfedezhetők stout jegyek is. Kihagyhatatlan.
pontszám: 9/10
7. Event horizon - Overproof stout
ABV: 11,1 %
Illat: kávélikőrös, milky, édeskés.
Amit "külsőleg" érzékel a kedves fogyasztó, az az, hogy brutálisan lágy, olajos az állaga. E tekintetben sikerült még egy lapáttal rátenniük a kétfajta Imperial Stout-jukra. Ami pedig a belsőt illeti, az említett tételekkel összehasonlítva alanyunk ízvilága a hozzáadott barna cukornak és melasznak köszönhetően még összetettebbé vált, ezt pedig leginkább az édes ízében érhetjük tetten, szerencsére. Ez nem evidencia, lásd a Dark Orange Skull Barrel Aged Imperial Stout-ot, amelyet annyira nem akart az Electric Nurse gejl édességgel desszertsörré tenni, hogy sikerült elszúrniuk egy jókora savanysággal. Egy rumos sör legyen édes. A Gravity célja a rum alapanyagainak a bevetésével az volt, hogy rumos hordóban történő érlelés nélkül érjenek el egyfajta rumos beütést. Ezzel ugyan sikerült a gyengémre tapintani, azonban még tisztán emlékeztem a múltkori látogatásomra, amikor egyik sörük sem volt édes (még akkor sem, ha elviselte volna). A kortyolás előtti óvatosságomat nem enyhítette az a megfigyelésem, hogy bár én nem szeretem a whisky-t, a rumot pedig annál inkább, be kell vallanom, hogy többször találkozom olyan jó sörrel, amit az előbbi hordójában érleltek, mint amit az utóbbi hordójában cselekedték meg. Valahogy a sörnek jobban áll a whisky-s aroma, mint a rumos. Szabályt erősítő módon eszembe jutott még nagyüzemi fronton az Innis & Gunn Rum Finish-e, amelynek szintén az a problémája, hogy a végére elfogy a rum aromája és csak az alkohol íze marad. (A tiszta rumnál ugye végig kitart az édesség.) Visszatérve az Event horizon-ra, elég egyedi barnarumos aromák csapódnak le a szájpadlásomra. A savanyság enyhén ott van, de nem zavaró. Nagyon szépen elrejtezik benne az alkohol, ez a komoly teltségnek tudható be leginkább. Amit pedig a pénztárcáján vesz észre az ember, hogy a többi Imperial Stout-hoz képest (is) magasabb alkoholtartalom (feltételezéseim szerint az "alaplé" ugyanaz, csak a cukroknak köszönhető a magasabb alkoholfok) ellenére nem drágább azoknál. 2 dl 850 Ft, 4 dl pedig 1600. Mint a rétesnél: az almás ugyanannyiba kerül, mint a mákos.
pontszám: 9/10
Gravity Brewing
Budapest, 1093, Lónyay u. 22., bejárat a Mátyás utcából.
https://www.facebook.com/gravityBP/
https://gravitybp.com/hu/
