Egy év telt el azóta, hogy ajánlót írtam a Gravity Brewing brewpub-járól. Idén a KEG Sörművházat mutatom be, már annak aki nem ismerné. Ugyanis szakmai körökben bizony komoly elismerésre tett szert a hely, hát még az igényes szórakozni vágyók körében. Ezt támasztja alá az, hogy nemrég Pesten megnyitották a kistesóját, a Mixát-ot. Mintha ott egy fokkal földhözragadtabb tételek lennének, egy picit alacsonyabb átlagárral és igazán brutál nedűket ott nem kóstolhatunk. Visszatérve az Orlay utcai egységre, roppant kultúrált körülmények közt fogyaszthatunk, rendezettek és kényelmesek az ülőhelyek, masszívak az asztalok, jók a fényviszonyok, tiszták az illemhelyek. Elég jó konyhával rendelkeznek, nyár kivételével napi menüjük is van. A kiszolgálás is profi: jó az azonosítási rendszer az egyéni kártyákkal, a számozott csapokkal, a mindig frissen nyomtatott itallapokkal, a crew gyorsan kihozza a rendelést és udvarias, vendégcentrikus (sajnos ez utóbbival a pesti hely nem vádolható). Összességében ilyen nívó várható a Gellért szálló mögött.
Ami a sört illeti, a legfontosabb fegyvertény a 32 csap, amin hordóürülés után rögvest másik tételt vernek csapra, ezáltal a kínálat folyamatosan változik, így érdemes az Untappd-en követni. Eddig a legfinnyásabb napjaimon is tudtam valami fogamra valót találni náluk. Az elején le kell szögezni, hogy a választék fele IPA, szóval az engem már csak nagy ritkán szólít meg. A sörök származása vegyes, de túlsúlyban vannak a külföldiek a magyarokkal szemben, ami nem csoda, hiszen a KEG hivatásszerűen törekszik minőségi sörökkel szolgálni. Csak ritkán fordul elő, hogy néha kifogunk egy-két szint alatti levet. A sörtípusok tekintetében széles a paletta. Mindig van pár fajta könnyed, világos ivósör, közte laza pale ale is, búzasörből kettő is, azon belül német, cseh és belga búzák váltják egymást. Természetesen tartanak gyümölcsös söröket, amiből a First belga meggyese a hely egyetlen állandó tételét jelenti. Szerencsére igyekeznek berakni a kínálatba ezen kívül más belgát is, jobb napokon kettőt is sikerül. Általában 3-4 sour közül választhatunk, az egyik Berliner Weisse, a másik pedig vagy gose vagy valami kávés állatság szokott lenni. Viszonylag sűrűn van füstös sör és nem felejtkeznek el a gluténérzékenyekről sem. No de ami a pörköltebb típusokat illeti, a stout-ból vagy a porter-ből szokott lenni három, ugyanis az egyik általában olyan felsőkategóriás cucc, amit decire is mérnek. A cikkben három sör értékelését teszem közzé, amiből kettő igazi nehézfiú, a harmadik tételt pedig csak közte iszogattam, hogy a felszín fölött tartson.
The Bruery - Pie Happy (2020) (Old Ale)(16,5%)
Ez az italköltemény egy édes, karácsonyi fűszeres old ale, amiben különösen erős a vanília, jön fahéj, meglepően jól kivehető a szerecsendió. A korty rumosan alkoholos, azonban a töménységet savanykás zamatával alma enyhíti. Emiatt itatós jószág, ami a likőröket jellemző alkoholfokkal veszélyeket rejt magában. Az alma miatt kevésbé érezhetjük szopogatósnak, pedig az, szóval ne húzzon csőbe a mesteri balansz. Sőt, a szerecsendió még egy csavart is ad neki, az utóízében igen tisztán érezhetjük az enyhén pikáns csípősséget. Ugyan rumosnak érződik, ám valójában bourbon hordóban lett érlelve. A whiskeysnek beképzelhető jegyek csak a korty második felében érhetők tetten, jórészt fás beütésről van szó. Én amerikai tölgyet, esetleg juhart érzek ki; a fajta tekintetében tévedhetek, mivel nem vagyok hód. A 16,5%-ot pedig csak a felének érezhetjük - amíg be nem üt. Fenomenális. Természetesen megkapja a maximum pontszámot. Hiába, jók ezek az ale-ek, ha foglalkoznak velük.
Pontszám: 10/10
Põhjala Jätku Leiba (Imperial Porter)(12,5%)
Édes, pörköltes, rumos az illata. Elsőre egyből észrevehető a whiskey hordós érlelés és sajnos hiába hegyezem ízlelőbimbóimat, a leírásban beígért rozs jellegzetes ízének a hiánya is könnyen megállapítható. Legalábbis nekem rozsrajongóként voltak olyan elvárásaim, hogy na most aztán kapok egy jó adag tiszta rozsesszenciát, némi 12,5%-os imperial porter körítéssel. Két fronton képzelhető be a perjeféle termény: az egyik a rye whiskeys hordóknak köszönhető speciális whiskeys jegyek, aminek a célja a rozs másik textúrában történő prezentálása lenne, a másik pedig az átlagnál édesebb íz, amiben búvópatakként megbújhat valami extra adag kvasz-szirupos ízvilágú rozsmaláta. Porter volta már igencsak gejllé teszi, ami nekem már sok. A kortyérzet nehéz, kb. olyan gyorsan lehet fogyasztani, mint a mézet. A csekély savanysága epres, málnás beütéssel rendelkezik, de balanszírozáshoz kevés. A pörkölése hibátlan, egybeforr az enyhe komlókeserűvel, véletlenül se tolakodik és nem viszi el a show-t. Na de akkor mi viszi el a show-t? Önmaga, a whiskey hordóban érlelt Põhjala imperial porter, amiben most sem csalódtam; csak kár, hogy megnéztem előtte a leírását.
Pontszám: 8,5/10
ReCraft - Rauch Bock (Füstölt Bak)(6,5%)
Ezt a sört szalonnaágyon érlelhették, olyannyira jön a húsos füst. Az utóízében a Chio Big Pep-et vélem felfedezni. Tudom, Ibi néni mindig olyan chipset vett gyerekkoromban. "Békönyös". A Bock teste maga elég vézna, s túl vizes. Ha nem lenne ott az emberiség első fűszere, a füst, akkor a viszonylagos üressége miatt felejthető/felejtendő lenne. Több malátával nem lenne ez rossz.
Pontszám: 6/10
