Az idén rövidre fogom a szöveget a beszámolómban, amit ugyanakkor sok képpel színesítek. Kollégám ott volt az első napon, a sajtóeseményről készült beszámolója itt olvasható. Nekem az első észrevételem a sörfesztivállal kapcsolatban, hogy annak ellenére, hogy rengeteg sört kóstoltam végig, tulajdonképpen mindegyiket, ami érdekelt, alig találtam olyan sört, amire azt mondtam volna, hogy "na, ez olyan finom, hogy nem érdekel a gyomorsavam szintje, ebből mindenképpen megiszok egy korsónyival". Ugyan a hazai craft színe-java képviseltette magát, valahogy mindig csak ugyanazok kapnak standot. Én például olyan főzdéket is meghívnék jövőre, amelyek még nem voltak a Belvárosin, persze leellenőrizve előtte, hogy milyen minőségű sörrel jönnének ki. Persze az is lehet, hogy már annyi jó sört ittam az utóbbi években, hogy magasra emelkedett nálam a léc. A finnyásságom kicsit cáfolandó azért minden egyes tételnél leírom dióhéjban, hogy mit tapasztaltam a mustrámon. Azért raktam be nyitóképként a Paulaner standot, mert itt találtam a legtöbb vállalható sört négyzetméterenként. Technikai tudnivaló: két esetben használtam zárójelet. Az első esetben a konkrét standot a térképen megtalálható számával azonosítottam, a második a sörök nevei mögött az alkoholfokot mutatják.
A Horizontnál (52-es stand) kezdtem, ők stabilan elő szoktak jönni jó cuccokkal is, de már unom kicsit ezeket az egy kaptafára készülő citrusturmixokat.
Éppen ezért kértem a Märzen-jükből, legalább kezdésként. Már a 2.0-ás verziónál járunk, elég komoly alkoholfokkal (6,7%). Testes, az édes és savanyság aránya pont megfelelő, a keserűje hidegkomlós beütésű, ami némileg ront az autentikusságon. Viszont ettől eltekintve szépen jön a märzen-es aromatika, a rossz német helles-esség nélkül.
Következett a Juniper&Juice sour ale (4%). A boróka jön az elején, ami picit lehetne gyümölcsösebb és kevésbé keserű. Van benne citromhéj, a narancs felel a halovány édességéért és a végét kíméletlen savanyúval zárja a lime. A kalamondin (calamansi) ízét nem ismerem, így nem tudom megmondani, hogy azt kiéreztem-e belőle.
A BAZ Beer-nél (50A) a Just a Gose (5,5%) inkább egy vizes fehérbor egy csipet sóval. Túl könnyű a teste, viszonylag savanyú, persze borosan, amihez valahogy nem illik a sós íz. Rossz koncepció. Egyébként feltűnő volt, hogy egy normális gose-val nem találkoztam egész végig, pedig tavaly voltak jók. Átlagban egyik sem volt ízgazdag, sem ízintenzív, pedig az lenne a lényege.
A Fehér nyúl (13 és 55) már hónapok óta nem tud olyat villantani, amiért fizetnék és kérnék egy tele korsót. Az egzotikus nevet viselő Wilágbéke (5,5%) egy timur borsos saison akar lenni, de ahhoz túl szénsavas. A saison-nak pont az a lényege, hogy könnyed, "csemegés". A grépfrútborsot még nem próbáltam, de ennek van valami furcsa íze, ami felidézte a gyerekkorom egyik rejtett zugát, de nem tudom, hogy melyiket.
A Lime tears gose (5,5%) esetében olyan jó a koncepció, hogy nehéz mellélőni, hiszen a tequilát is sóval és lime-mal vagy citrommal isszuk. Végülis nem lett rossz, sőt, kiemelendő, hogy a lime íze nem merül ki a csak brutális savanyúságban, hanem ki van hozva a gyümölcsös oldal is. Emiatt nehéz lenne elvitatni az ízintenzitását, de én azért sokkal sósabbra csináltam volna.
A Sweet Melony (6,9%) egy erősen csípős NEIPA, a korty végén jön óvatosan a maracuja, de a nevével ellentétben semmi sárgadinnye.
A Kveik Thunder-ben (8,2%) elvileg a gyümölcsös élesztőé a show. És valóban, olyan, mint egy nagyon megszűrt tripel, pezsgős beütéssel, viszont túl sok volt benne a szénsav.
A La Donna (4,1%) egy gyömbéres és korianderes gose. Az ízintenzitása jócskán elmarad az elvárt szinttől, de lazán jön mindkét fűszer, amit a sós lezárás nem nyom el.
A banánkenyér fűszereit tartalmazó Bananana (9,9%) jobb volt, mint a Corvin nyitón, de valahogy most sem működött a sör. Lehet, a banánt nem erőltetném. Kicsit olyan, mint a banános-nutellás palacsinta: minek bele a banán? Hiába, elmúltak már azok az idők, amikor Gemenc Illusion-féle italkölteményekkel álltak elő.
A Beerselection standján (56) egyik kóstolt tétel sem nyerte el a tetszésemet. Az Arpus valószínűleg tetszett volna, de az ára nem (dobozból is ennyi...!), úgyhogy kóstolót sem mertem kérni.
A nagyüzemiek közül a Kuchlbauer cuccait tartották. Ráugrottam az 1300er (5,2%) nevű Zwickl-re, amit kár, hogy németek főztek, ugyanis ez ízre egy túlságosan helles-es szűretlen helles. Mennyivel jobb zwickl-ket ittam már, amiknek az ízébennyoma sem volt a helles-nek. Kár.
A másik próbálkozásom a Weisse (5,2%) volt, sajnos bajoros jellegű, de túlszűrt búzasör létére ebben is van helles-es beütés, úgyhogy az édes aromatikája nem banános, hanem helles-es volt, de az egész inkább savanyú. Ennél sokkal lágyabb búzák a kedvenceim. Igen olyan szűrt volt, mint a képen.
A SIMA Dr. GuGo (3,7%) guavás gose elment, de nem volt az igazi. Az Aecht Schlenkerla füstös Märzen-je (5,1%) jó sör, de most kihagytam. A Hop Hooligans Pasta Pomodoro (4,5%) egy emberiség elleni bűntett, nem csak az olaszok szerint. Azért fogalmaztam ilyen finoman, mert szerencsére alacsony volt az ízintenzitása, így csak halványan sejlett fel a merénylet. Így néz ki képen:
A YeastSide-Ugar (57) páros azért jó választás, mert a szortiment nagyobbik része jó. Mostanság az earl grey teás Gray Matter-jükért vagyok oda. Tisztán jön a fekete tea, a bergamott és a söralap is remek, lágy. Kaptam a Gryphon-ból (11,6%), amely a fesztivál egy kezemen megszámolható fekete sörének az egyike. Ez a russian imperial stout bizony jól össze van rakva, bár a tavalyi még ennél is picit finomabb volt. Azért így se panaszkodom, főleg a környezet felhozatalát tekintve. Illata édes, marcipános (létezik marcipános változata is), ugyanez folytatódik az ízében is. Nagy örömömre sűrű, olajos állaga van, bár a komoly teste ellenére a kelleténél kicsit jobban kilóg az alkohol. A pörkölés mértéke harmonikus, inkább édesebb és csokoládésabb, mint savanykásabb és kávés, a keserű utóíze száraz. Szerintem remek sör. Nem véletlen, hogy a cikkben összes kóstolt tétel mindegyike legfeljebb 3,5-3,6 körüli pontszámig jutott el az Untappd-en, ez 4 fölé van értékelve az 5-ös skálán.
A Craft Head-nél (28) a Viharsarok annyira új rózsaborsos gosé-jára (4%) mentem rá, amely újfent csalódást okozott. Illatában elég jól kivehetően jön az egzotikus fűszer, de az ízében nyomát sem lelni. Pedig egy ilyen csavar robbanhatott volna, de itt is ki lett hagyva a ziccer. Ez így egy könnyed ászoksör, véletlenül NEIPÁsítva, sós csattanó nélkül.
Pénteken aztán tök véletlenül bukkantam rá náluk a Riegele Speciator Dunkel (7,5%) duplabakra, ami baromi jó volt. Számomra a fesztivál egyik legjobb darabja. Finom, ízes, testes és lágy kortyérzet, harmonikus pörkölés csokis jegyekkel. Csakhogy, ez is ugye nagyüzemi, nem kisüzemi. Sőt, 300 éve készítik. Azt hittem, hogy tele lesz a fesztivál jó magyar kézművesekkel, amik képesek megugrani egy német nagyüzemi szintjét.
A cseh végeken (17-18) a Sibeeria és a Horizont kollaborációjának köszönhető Pursuit of Pearfection-ből (4,9%) sikerült nagy nehezen kikönyörögnöm két korty kóstolót. Nem értem a hozzáállást, ugyanis 1. relatíve kevés olyan gyökér van, aki mindent végigjegyzetelve, lefotózva mindenhol kóstolót kér, 2. ha látatlanban kiperkál valaki 2 rugót 4 deci sörre és az objektíven nem jó, akkor olyan mérges lesz, hogy soha többet nem fog ott inni. Ez a gose volt még a legízintenzívebb a feszten. A vibráló, de igencsak savanyú körteízt enyhe fűszeresség kíséri fahéj és szegfűszeg képében, a vége pedig viszonylag sós, végre.
Azért megmutatom, hogy manapság mennyit kérnek egy Bernard-ért vagy egy Bakalár-ért.
A Brewdog-nál (9) is voltak árak, skippeltem.
A Mad Scientist (8) ehhez képest visszafogott volt.
Sőt, még a First-höz képest is. 1300 a pils, a legtöbb tételért már 2 Mátyást kérnek el.
A Szentandrásiak (3) egy igen széles skálát fogtak le sörtípusok és árak tekintetében, ezt korrektnek tartom.
A Beerside (7) hiába készült 8 csappal, a kínált tételek fele IPA volt, a másik felét pedig már ismertem.
A 8-ból matematikailag nagyobb az esélye, hogy valami rossz is előbukkanjon, nos, megint az InVitro volt a leggyengébb láncszem.
A Death (6,5%) nevű stout-juk borzalmasan savanyú volt, ami elfedte valamennyire a jellegtelenségét.
A B*BOP GHIDORAH (5%) még mindig piszok jó, az ecuador-i maracuja, a genovai bazsalikom és az inka napsó egy határozott, de finom sörré áll össze.
Az Omnipollo Noa Pecan Mud Cake Stout-ját (11%) már ittam korábban, méghozzá azt hiszem pont náluk. Az ízvilága személyesen nem a kedvencem, de értékelem a kivitelezés magas színvonalát. Tényleg egy 4,21 pontos sörről van szó. Egyszerre sűrű és selymes, likőrös állagú. Harmonikus sütis ízvilággal rendelkezik, amiben jön a nem gejl pekándiós édesség.
Az általam előre ajánlott Pannonhalmi-Szarvasi standnál (43) a nevezett márka sörein kívül német importot is lehetett inni, szóval elég sokféle igény lelhetett itt kielégülésre. Én egy Quadrupel-t (10%) ittam, amit egyszerre találtam túl édesnek és vizesnek. Hiába, üvegből jobb.
Az áraik tulajdonképpen minden olyan kategóriában a fesztivál legolcsóbb ajánlatát képviselték, amelyben hoztak ki sört.
A Pannonhalmi szekcióban a Blonde jackpot, a Quadrupel főnyeremény. A Szarvasi meggy jó és olcsóbb mindegyik másiknál. A Zipfer volt talán a legolcsóbb sör a Szabadság placcon. A Krombacher búzája kicsit túlerjedt volt.
A Budweiser kocsiban (39) a Bohemian Idols-t (5,2%) csapolták a sima világoson kívül.
Édeskés, kesernyés, de érződik, hogy "bejáratott" nagyüzemi, a szó negatív értelmében.
Eltaláltam az ajánlóban, hogy a SPAR pultja (31) lesz a népitató és valóban, kézműves kategóriában bevált, ilyen árak mellett a szupermarketes árszabás kifejezetten menedékházzá tette a helyet. Csak ugye minek igyam ezeket, amiket bármikor megkapok bármelyik Spar-ban. Ezért innék olyan söröket, amelyeket olyan főzdék készítenek, amiknek még normális weboldaluk sincs, 3 ezer a futár és nem kapható civilizált helyen (értsd 5 ezernél nagyobb lakosságú településeken). Dehát, nincs olyan, ami finom lenne.
Ennek köszönhető az a jelenség is, amit sok vendégtől hallottam, hogy a Szia Uram! sörök a márka standjánál kétszer annyiba kerültek, mint a SPAR pultjánál.
A Pannonhalmi Blonde-t itt is csapolták, de az drágább volt, mint a Pannonhalmi-Szarvasi standnál, cserébe rosszabb is. A SPAR-nál kikértem még egy Fehér nyúl RAFA-t (6,8%) is, aminek már a hazy limeleves színe megtorpanásra figyelmeztetett. Ízre árnyéka önmagának: közepesen savanyú, de eltűnt belőle a gazdag gyümölcstartalom, de még a citromhéjat lazító laktóz is. Csalódás, de hátha üvegből nem az.
A Pilsner Urquell (22) katasztrofálisan becsődölt. Első nap a kollégám a sajtós sörtúrán még pincés éghajlatot imitáló házikóból kaphatott 1 deci habot papírpohárba, de csütörtökre már kimúlt az attrakció. Egy hostess lány álldogállt a bodega előtti asztalnál, akitől bebújást kértem. Nagyon kedves és segítőkész volt, kaptam is egy tele korsónyi mlíko csapolást.
Soha olyan jó Pilsnert még nem ittam, minden cseppjén érződött az anyaggazdagság, a szakértelem, a fahordós tárolás és a profi csapolás. Ami viszont a pincehideg szimulálását illeti, sajnos a klíma bedöglött, így kb. ugyanolyan volt az időjárás odabent, mint kint. Pénteken már egy hostesst sem láttam a viskónál és kulcsra volt zárva.
Slusszpoén: a tábla hirdeti, hogy kóstold meg az eredetit. Azt hittem, azt kapni a boltokban is, hiszen a cseheknél gyártanak minden egyes darabot...
A belgás felhozatal (32) konkrétan botrányos volt a belga sörök házában. Volt négyféle gyümölcsös, az unalomig ismert két La Trappe alaptétel és Gallica "félbarna" alias Opus (9%), ami az egyik legergyább tripel a világon. WTF?! Annyi jó belga sört lehet még mindig kifogni itthon, egy normálisat nem tudtak hozni? Ha belga külügyminiszter lennék, bekéretném a brüsszeli magyar nagykövetet.
Talán a kedvenc bódém a Paulaner-Hacker-Pschorr-Warsteiner-Cornelissen forgalmazó (26-os faház) volt.
A Hefe-Weiss hasonlított a kintire (mert ugye üzletben már nem kapni nálunk), így korrektnek mondanám.
A barna búza egy fokkal gyengébb volt, a Salvator esetén pedig sokkal jobbra emlékeztem. Van egy felszínes, gejl, túl világosan bakos édessége és egy híg nagyüzemi kommersz alap, ami így egészében felejthető.
A HP Kellerbier-je most túl kemény volt, egy ászoksörnél pont a lágy, "csemegés", testes, vitamindús kortyérzet és enyhe íz a lényeg.
A Pater Linus nem volt rossz, de a tavalyi emlékeimhez képest eltolódott a hangsúly a száraz komlókeserűre a belgás malátaédességről. A Cornelissen meggy pedig szerintem az egész fesztivál legjobb gyümölcsös söre volt. Messze a Mort Subite fölött áll, tényleg csak a Val-Dieu Fruitée übereli. Az árak pedig kifejezetten vonzóak voltak, még más német nagyüzemit kínáló bódékhoz is. Ugyanis az Erdinger 1500-ba fájt és nem is volt alkalmam megítélni az ár/érték arányt, mert "nem adhat kóstolót". Az Erdinger a magamfajták miatt szokott tönkremenni.
Tettem egy próbát a Pécsieknél (4) is. A búzájuk árnyéka se önmagának, a barnáról pedig ne is beszéljünk, az most valahol a poklok legmélyén leledzik. Borzalmas, egy korty után ment is a bokorba.
A Brew Your Mind (6) bodegájában csütörtök késő délután a 8 tétel közül 6 át volt húzva, pénteken csak 3 volt áthúzva.
Vasárnap 2-kor pedig zárva voltak. A Luckies (6,2%) stout-jukat megkóstoltam volna.
A BPBW (59) menőnek hiszi magát, ezért sikerül az árképzése mindig úgy, mintha holland turistákra szabta volna, ám nekem sikerült megcibálnom az Achilles-sarkukat. Mondjuk ők tették ki. Kihozták a Dealbreaker No Reins (5,9%) nevű kókuszos német búzasörüket. Förmedvény, egy unszimpatikus hangya becélzása után döntöttem is a poharam 120 fokkal.
Tőlük nem messze viszont a Sümegi (61) egyre jobb dolgokat csinál. Emlékszem, amikor még a Gellértben volt az Indoor sörfeszt, akkor nagyon gyatra, főleg gyümölcsös pancsokkal jöttek ki. Most a sárgabarackos búzájuk és a kiwis lager-ük volt olyan jó, hogy a második kortynál is ugyanúgy 120 fokkal döntöttem meg a poharat, de a számnál és nem csípőmagasságban. Picit nyersek még, de kezd harmonikus lenni az ízvilág. Fejlődnek.
Hogy az utolsó bekezdés pozitív legyen, végül még egy jó főzdét említenék meg, a Timco-t (51), akinek köszönhetően van már jóféle vörös sörünk is. Nemrég egy újdonsággal állt elő, a Pink Dragon-nal, ami egy pink guavás, hibiszkuszos és szecsuáni borsos lager. Illata gyümölcsös, enyhén pirosbogyós. Szűretlen, teste lagerhez képest igen telt. Nem vág mellbe intenzív íz. A pink guava kicsit édes, a hibiszkusz kicsit savanykás, a szecsuáni bors pedig csak lehelletnyi pikánsságot kölcsönöz neki, de csak az utóízében és lehet, hogy a gyümölcsök miatt, de nekem rózsaborsos az aromatikája. Nem kell megijedni, nem csípős a sör.
Szóval ennyit a fesztiválról. Én csak azokat sajnálom, akik laikusként 4 deciket kértek random. A közönség jelentős része maradt a sima lagereknél és az egyszerűbb söröknél, a meggyesekkel együtt az összfogyasztás 2/3-át kitéve. Nekik kár ennyiféle kiállító ilyen-olyan sörét összecsődíteni. Ha már elmegyek egy borfesztiválra, akkor nem Varga szürkebarátot vagy Hilltop chardonnay-t fogok inni.
A második napomon már magamra öltöttem a hírhedt Tsingtao pólómat, amivel megmémeltem a fesztivált.
