A Lidl idén augusztus elején kínál egy lehetőséget, hogy pótoljuk a dögmelegben kiszikkadt készleteinket. Lehet, hogy ez a kezdet vége, azaz a sokkoló infláció kezd kicsit alábbhagyni és ez most itt valahogy meglátszik. No, de nem minden főzdénél ugyanolyan mértékben. ***Spoiler*** Nem csak hogy több újdonsággal is találkozhatunk most, hanem néhol a "régihez" hasonló árakkal is; na és persze "új normálissá" hízott árcédulákkal is. A választék viszont a tavalyihoz képest soványabbra sikerült. Winkler írásai sajnos szerencsére nem látszanak jól a gyenge képminőség miatt, de nagy veszteség nem ért ezzel minket. Messziről lerí, hogy nyűgként adott le valamit a megrendelő Lidl-nek, mert a többségét nem is kóstolta még, vagy ha igen, biztosan nem emlékszik az ízére. A Lidl küldhetne neki előre 1-1 darabot tesztelésre. De inkább azt gyanítom, hogy a SzilárdTV nem tűrhet meg olyan söröket a YouTube csatornán, amiket mi a blogon "ihatót olcsón, kiválót megfizethetően" címkével illetnénk, mert akkor nem fogyna annyira a sok agymenés méregdrágán, amiket reklámoztat a Robival. A negatív reklám is reklám, szóval zárójel bezár.
Az első releváns oldalon (12.) a Szent András áfonyás ale-je állítólag nagyon jó. Én hajlandó vagyok elhinni ezt, mert literenként 150gr gyümölcs van benne - és nem almával dúsítva, mint ahogy a rostos üdítőkben szokás. A rengeteg almát a rétesbe rakták; sok fahéjjal és nem igazán átjövő vaníliával elég kafa Apfelstrudel-Gefühl uralkodik el rajtunk. A Corvin feszten teszteltem, egyszer elkészül már az a beszámoló is, remélhetőleg a Belvárosi sörfeszt előtt. Jegyzeteim alapján az alma íze elég természetes, de viszonylag barnásan (nem, nem sülve vagy karamellizálódva) és csutkásan érződik. Kellemesen fahéjas és én nem sajnáltam volna belőle valami rétestészta-imitációt. Ezt még a kolbászos kenyérben is sikerült megoldani. Szóval mindkettő rakható kosárba, hiszen máshol minimum egy Mátyás. Szóval, ha ajándékba vesszük, akkor megnyugtathatjuk a lelkiismeretünket, hogy elérte az ajándékunk értéke a lélektani határt és nem is egy proli sörrel állítunk be.
Az Abbaye de Vauclair Imperiale vissza-visszatérése mindig megdobogtatja a szívemet. Nincsenek iszonyatos mélysége az ízvilágának, de 440-ért simán elnézzük, ha valaki imitál 3,3dl-nyi belga-apátsági sört. Most még a franciáknak is. A Blonde 400-ért látatlanban is jó vételnek tűnik. A 6,2% nem kispórolós. Hogy hogy fér bele a masszív üveg és a parafadugó ennyibe, az retély...
A Pannonhalmi ugye már csak 5%-os és ugyancsak egy utángyártott kategóriája az eredeti belga, pláne az apátsági söröknek. Most már 800 mindenol, szóval ennyiért nem rossz. A Blonde-ról és a beleképzelősen kamillás Witbier-t nemrég teszteltem a TotalDrinks eseményén.
A Greene IPA amúgy egy továbblapozós tétel, ami tulajdonképpen csak egy perverz módon a híg kekszes malátára épített session bitter némi gyógyszeres keserűvel. Viszont az ára nem szállt el, sőt, tavaly ilyenkor 600 pénzbe került és már csak 60 Ft-tal drágább, mint a pár vármegyével arrébb gyártott Soproni IPA.
A 13. oldalon a tavalyi 1200-ért nagyon nem ment a The Crafty Irish IPA-ja, így idén nem kockáztatják meg a 4 számjegyes árat. Itatós, nem túl mély ital, szóval még ennyit se ér. A Stout már inkább elgondolkodós darab, mert nem anyaghiányos és 3 féle komló izgalmasan fűszerezi. A Winkler helyett itt már a Lidl szerkesztőmunkatársa vette a kezébe a dolgokat és kikereste, hogy csokis és kávés ízekkel fog találkozni a vásárló ebben a sörben.
A Hübris nem csak hogy jó, hanem konkrétan a kézműves sörök best buy tételeit adja. Igaz, ezek az 5% alatti italaik, de mindegyik korrekt darabbá kupálódott.
A First Voodoo IPA-ja 940 volt még az ősszel, úgyhogy ez most szignifikánsan barátibb ár. Egyéniséggel rendelkező itatós IPA némileg keserűbb vonalvezetéssel. A Festival Hippe Pale Ale nem keverendő össze a Festival Hippie IPA -val, ami a tavalyi Belvárosi sörfeszt hivatalos söre volt.
A Horizont Rebel Berry-ben még Winkler se tudta kihagyni a mondatából a savakat, pedig ő már edzett e téren. Fordítok: kevésbé a málna, mint gyümölcs érződik jól kivehető módon, inkább csak rohadtul savanyú az egész. A Gentle Bastard is bármikor megér 750-et, de a Hazy Queen-nel lehet most igazán bankot robbantani. 1100 alatt ma már ritka, a főzde webshopjában pedig 1240-et kérnek érte, szóval itt balga lennék, ha ne lenne kapásból gyanús a történet. Érdemes összekóstolni a minőséget és megnézni a lejárati időket, mint mindig. Reketye szerint azért tudja a Lidl olcsóbban adni még a főzdéknél is, mert teljesen más a recept, ergo kispórolnak belőlük sokmindent. A kettős minőség az EU-ban durva és szánalmas, na de hogy országhatáron belül?
A 14. oldalon a First húzó-NEIPA-ja, a Flower Power tavaly még csak 700 volt.
Nem sok Fehér nyúlra emlékszem a Lidl polcain. Sajnos ma már magyar craft core range cuccaiért az ezres már a belépőszint. A Rafa rengeteget romlott az évek alatt. Nincs itt már semmiféle limoncello.
A HopTop Ceylon Buddy-ja az előző pislogás előtt volt még 650-700, ma már 1200 alatt sehol. Magas alkoholtartalma és relatíve tartós minősége azonban olyannyira húzza, mint egy ingatlan árát az elhelyezkedése. Úgyhogy a 70%-os árnövekedéshez képest most "megússzuk" egy 43%-ossal.
A HopTop fogta magát és az eredetileg 8%-os remek Tropical Swinger Club-ját jól tönkretette. Elhiszem, hogy a laktózoshoz alacsonyabb alkohol kell, de sikerült az ízét elcseszniük. Kiváló ötlet a trópusi gyümölcsök lágyítása "tejjel", de azt lehet jól is csinálni.
A Monyo Party Animal szériája jócskán megdrágult a kezdeti 600-ról és mivel ez egy "kapudrog", tehát a craft-ba belekóstolókat célozza, ez nem igazán logikus döntés. Pláne elnézve a Spar Monyo kínálatát, teljesen érthetetlen is, hiszen minden egyes Monyo sör egy ezrest kóstál és akkor már nyilván a "hardcore" cuccait fogom inkább elvinni. Igaz, hogy már nem 9,5%-os a Dead Rabbit, de a 8,3%-a így is meggyőzőbb, mint hogy igyak egy anyagtartalmának megfelelően híg 4,5%-os Mango Hero-t.
A 15. oldalon belga uralom van, dorombol is a lelkem miatta. A Gulden Draak továbbra is világverő a párszázas árazásával, habár utóbbi időkben már nem olyan tömény és intenzív, mint volt. A Classic egy sötét vörös IPA, ami csak belga mércével az, hiszen mi inkább egy desszertsörnek neveznénk. Tavaly ilyenkor 2700-at volt merszük elkérni a 4 darabért, szóval örüljünk, hogy legalább ez visszatért a régi kerékvágásba. A belga pakk tartalma a szokásos, én mindegyiket kedvelem. Már nem leszújra 2600 Ft, de a 3600-nál a 3300 is jobb. Ennyiért 2 "normálisabb" belgát sem kapunk manapság. Továbbá meg kell jegyeznem, hogy a kánikula közepén nehézágyúkat berakni a kínálatba már inkább az értőbb közönség kegyeinek az elnyerését jelzi és ez jó hír.
Na de most kapjuk fel a fejünket! Hoppáré! A Van Steenberge egyébként brutálisan nagy kínálatából csurran-cseppen időnként itt a keleti periférián is. A Leute Bokbier-nek alsóerjesztésűnek kellene lennie definíció szerint. Vörösesbarna színű, malátagazdag ital a tőle elvárható karamelles, csokis, sötétgyümölcsös, pörköltes, kenyeres aromákkal.
A Crius nem olyan régi versenyző, kifejezetten a Lidl számára főzi a Van Steenberge. Egy erős golden ale, amiből kicsit kilóg a nem gyenge 8,5%-os alkohol. Mintha a megrendelőnek az lett volna az elvárása, hogy a minőség legyen másodlagos, legyen minél erősebb. 400-ért mindent megbocsájtunk.
A Piraat családi kiszerelése 2500 volt tavaly, mostanra ezt is csökkentették. Azt veszem észre, hogy a Nyugat-Európából érkező import árát tudják az üzletek csökkenteni, a magyarokat pedig nem. Amúgy a Piraat nekem a Duvel féláras unokatestvére, szóval jó darab. Vigyázat! Világos sör, de üt a 10,5%-ával.
A Marston's pakk komoly átgondoláson és cseréken ment keresztül. Kikerült mindenki megkönnyebbülésére a McEwan's 3,2%-os Levy-je, a Pedigree Amber Ale-je és a Lancaster Bomber Ale-je. Helyettük megkapjuk a Hobgoblin zsírúj stout-ját, ami a vélemények szerint igen lágy, csokis és kávés aromákkal rendelkezik, illetve a Shipyard American Pale Ale-je egy "csemegés" ízekkel dolgozó ivósör, továbbá a Wainwright Amber pedig enyhe vizessége ellenére egy szerethető fűszeres bitter.
A 16. oldalt csak gyorsan. A Budweiser (sötét) elég drága ennyiért, a tótoknál csomószor árazzák le fél euróra. A Stella Artois egy nem túl telt, de már-már citrusosan frissítő eurolager. 300-ért ez teljesen vállalható, a Kőbányai 300-ért nem az.
A Csíki 500-ért vicc. Annak kell lennie.
A nem hetero söröknél a Gösser ihatóbb a hazai gyümölcsös próbálkozások nagyrészénél.
A Paulaner Münich Gold-ja és a Weissbier-je tűrhető ennyiért, bár az Auchan-ban most aug. 23.-ig 370 Ft. Az ára a minőséggel együtt esik szép lassan, vagy fordítva, de legalább ez a kettő nem válik el egymástól. Mindenesetre sajnálom, hogy nem egy ennél jobb utat jár be a márka mostanság.
A Steffl Helles 230-ért azt jelenti, hogy újra látni a fényt az alkeszek visszatérőben lévő Kánaánjából.
A 17. oldalon a MS Tokyo Limonade-re is rákóstoltam mostanában csapoltan és ha választanom kellene a Gösser citromos radlere és e között, akkor az utóbbit innám, persze zsarolás vagy kínvallatás után.
A Horizont mostanában a vattacukrot is besavanyítja és ha időközben a kávés stout is így járt volna, még akkor sem vész ennyiért. A Morning Joe egy jó belépő a kategóriájában.
A Laza morál tavaly ilyenkor 540 volt. Kevés főzde egyikeként ők egyre jobb söröket csinálnak, de azért a 4,6%-ért akkor is sok a 700 Ft.
A Mort Subite barackos lambic-ja tavaly 400 volt csak, idén már 650 pesetát kell leszurkolnunk érte. Nagyüzemihez képest nem rossz, még a belgás csavar is jön.
A Leffe (sötét) tavaly 50-essel volt több. De hagyjuk a Leffét, mutatok később jobbat.
A Ruddles Best country ale egy újonc. Méghozzá nem túl meglepő módon (hiszen az alkoholfok elárulja) a Greene King gyártja ezt is és az IPA-nál picit jobb pontszáma van Untappd-en. Én adok majd neki egy esélyt. Hátha elkezdik kiszolgálni azt a piaci igényt, amit a több százezer kint mosogató magyar közül x fő támaszt azzal, hogy párnak hiányzik kicsit egy jó kis angol ale íze itt az ugaron.
A Belhaven Black Scottish Stout valószínűleg egyáltalán nem rossz sör még akkor sem, ha a porternek is szikár alkoholtartalmát mosolyogjuk meg. A Guinness literje egy ezressel több.
Juj az Erdinger (dunkel) csúnyán megdrágult. Biztos az a német cég már amerikai LNG-t használ, mert a tavalyi 450-es árra rátettek egy laza 44%-ot. Ennyiért nyugodtan kijelnthető, hogy nem éri meg és bőven tudunk jobb ár/érték arányt mutatni.
Szóval itt a vége. Szerintem érdemes itt kezdeni a Lidl-ben, aztán jöhet a dinnye.
