2024. február 23 és 24 között sikeresen megrendezésre került a VIII. Indoor Sörfesztivál a Várkert Bazárban. Beszámolónkat olvassák.
Maga a rendezvényhelyszín teljesen jó volt, színvonalas, elég tágas, leszámítva azt az összesen 2 csúcsórát, amikor lapulva kellett előrejutnom a tömegben. De az előtér még a csúcsponton is szellős volt. Nem azért, mert nem jött el sok látogató, hanem mert relatíve kevesebb kiállító volt az előtérben, mint a nagyteremben. Nagy volt az érdeklődés, hosszú sorban álltak az emberek a bejáratnál, de valahogy ez bent nem érződött a pultoknál, mert a sorra kerülésem a kiszolgálásra jellemzően fél perceket vett igénybe, csúcsidőben se volt több 4-5-nél.
Volt-e nagy választék? Egy kezdőnek, aki hozzá volt szokva a Soproni-Paulaner-Szentandrási vonalhoz, volt bőven. Nekem? Nem sok. Minden relatív. Azért annak ellenére, hogy látni a próbálkozást az újításra, a szándék összességében nem realizálódott, főleg a német sörök tekintetében volt jóval kevesebb felhozatal. Illetve a kínálatban volt pár magyar craft, de mindig ők vannak és gyakran ugyanazokkal a tételeikkel. Nem azért jövök egy ilyen fesztre, hogy a Horizont-tól az Easy-A-t meg a Gentle Bastard-ot igyam, amit minden Auchan-ban megkapok. Szerintem már kinőtte magát annyira ez a rendezvény, hogy szétválasszuk népivászatra és különlegesebb, úgymond szakmai részre. Pultosként agyérgörcsöt kapnék, ha a 8 éve kapható lágeremről kéne ugyanazt a semmitmondó 2 mondatot elmondanom percenként 3 sorbanálló ügyfélnek. Így mindenki megkapná, amit akar. Ez a kiállítók számára is fontos előnyökkel járna. Egyrészt a "locsolás" már szállóigévé vált náluk, aminek a metaforája a "gyöngyöt szór a disznók elé". Ez azt jelenti, hogy nem értő közönségnek ingyen csapolják a literenként 3-4-5 ezerbe is kerülő, komoly szellemi munkával előállított söreiket és ebből a felállásból még annyi hasznot sem várnak, mint a politikusok a krumpliosztás után. Valahol megértem az ő álláspontjukat is, mert így tényleg nem sok értelme van. Ők a hozott sörrel fizetnek azért, hogy egyáltalán kiállítóként megjelenhetnek az Indoor-on. Az okosabbja ezt kihasználja márkaépítésre, kapcsolatépítésre, bár webshopra mutató táblákat talán nem is láttam. Aki vedelni akar, annak hozzanak lágert a világ minden tájáról meg a core range craft tételeket. Viszont egy másik szobában a kíváncsi, igényes fogyasztók kaphatnának kulináris élményt, és egy sör koncepciójának interaktív elmesélését a sajtósok, szakújságírók, bloggerek, vloggerek, tiktokosok stb, mindenki élvezné - és sokkal több haszna lenne belőle mint a főzdéknek, mind az értő közönségnek. A tanácsadói szerepemből pedig át is lépek a sörkritikusi funkcióba. A sorrend a kóstolóköröm útvonalát jelöl, semmi többet.
Beerside
A fiúk túltolták ezt. Teljesen kár volt ilyen rohadtul rétegsöröket "locsolni". Ezt még én is alig értem, aki próbálkozik belecsimpaszkodni a művészek sarujába, de ez még nekem is sok volt. De hogy az a több ezer ember nem értett ezekből a 4000 Ft/3dl-es tételekből semmit, az hót ziher.
Omnipollo Pleroma Banana Créme brulée sour: inkább áfonya jön, kár volt ilyen finom dolgokhoz belekeverni, de mellékizben creme bruleesen édes, a banánt meg odaképzelem a karamell környékére. Mondjuk nem tudom, hogy miért nem jutott az eszébe senkinek egy karamelles banán vagy karamelles körte sör.
Barley wine: Fingom sincs, hogy melyik. Az első még savanyú, lecsúszik egy sörfeszten. De egy ilyen komplex, tömény valami pont nem idevaló, az fix. Ez kategóriáján belül nem annyira tömény, de ennek ellenére nem iható olyan gyorsan, mert durván fűszeres és savanykás-édes. Jó intenzíven jött a karamell, valószínűleg az átlaglátogató ennek a felismeréséig jutott, hogy CUKOR.
Etyek
Etyek Szaké: vártnál gyengébb ízvilág.
Etyek Cayenne: gyömbér és Cayenne bors csípőssége nagyon jól passzol, talán még fahéj is érzodik.
Bors Sherwood Stout: elég vizes, rossz ízű a pörkölés és maga a test is túl savanyú. Nem véletlen ismeretlenek. Kértem tesztre kóstolót, nem adtak. Akkor maradjatok is meg ismeretlennek ott a járás alkeszebb felében.
Fehér nyúl Bayern Gospel: testes helles, benne van a craft. Sikerült jól eltalálni az arányokat.
Löwenbräu Urtyp Helles: Nagyon enyhe, szinte ízetlen helles. Majdnem vizes.
Ayinger Urwisse: finom banános, szegfűszeges és nem túl élesztős. Jó.
Timco
Rudolf: pörkölt malátás, kávés ízjegyek a dominánsak, szerencsére a fűszerek vissza lettek kicsit fogva. Száraz utóíz.
Löwolf Liquid cake: nagyi almáspitéje, amelynek arányaiban látszik a 60 év szakértelem. A fahéj jól megfér a tonkababbal. Az alma gyümölcsös, sültes, amit el lehetne vinni karamellesbe és így lekerekiteni a roppanós gyümölcsösséget.
Val Dieu Tripel: marha jó, telt édes malátás, csemegés pincés aromákkal. Az alkohol szépen megbújik benne. Enyhe kesernyével zár. Belgát üvegből kell inni, de volt olyan jó, hogy ebből a rendezvény alatt bármikor tudtam volna inni. Igen, a legvégén is.
Onebeer
BGE Russian stout with pineapple: nem eléggé hideg, márpedig egy igazán jó russian imperial stout-nál ez már jelzi annak hitványságát. Amúgy nem teljesen rossz. Gejl ananász uralja a kortyérzetet. A rozs talán még érződik valamelyest, de a kávé nem. Valami ale-nek mondanám, de stoutnak semmiképpen.
One Beer Sugar Lips Green Apple Edition: Ez az almás viszont annál jobb. Mintha egy jó szűrt almalevet innék. Cideres, de sörös is, amit jelez a korty végi kesernye. Jól eső a savanyúsága, tényleg érthető az Untappd-en a 4-es fölötti pontszám.
Ja amúgy volt rövid ideig Cserri Kók. El kell ismerni, jól sikerült a hasonlóság, de ennyi pénzért akkor inkább már megveszem a cseresznyés kólát és max redukálom tűzhelyen, ha töményebb ízt szeretnék.
Litovel Pšeničné pivo: nem túl telt, inkább csak a szegfűszeges vonalat adja át.
Riegele Doppelbock (duplabak): Ennek nagyon megörültem. Finom, édes, búzamalátás. Kell ennél több? Nagyon ott van.
Riegele Dunkel: alig pörköltmalátás, inkább ivósör.
Andechs Keller: finom lágy ízek. Ittam már teltebb pincesört.
Lobkowicz barna: épphogy nem híg, de a pörköltmaláta jól érződik azért és sajnos belerondít egy furcsa savanykás mellékiz is.
Erdinger Dunkel: nem túl búzás és az élesztő sem adja meg a bukéját, de azért a búzamaláta pörköltes jegyeit megmutatja visszafogottan.
A Pikantus csak árnyéka volt önmagának, szanaszét volt esve atomjaira. A jó kis belgásságnak annyi, de a németességnek is lassan.
Furcsa, érthetetlen és egyben fel is háborító, hogy az Indoorral párhuzamosan zajló Kávébáron is kint volt az Erdinger, méghozzá nagyobb kínálattal, mint a sörfesztiválon.
Szent András Bandibá: nem rossz. Zamatos trópusi gyümölcsös kortyérzet persze a komlózásnak köszönhetően és mögötte korrekt malátás jegyek.
Fóti Romanov: Túl savanyú, de érezni az édes imperial jegyeket. Elhaladt felette a kor.
Tacet Bohémélet 2: Könnyed gose körtével és zsályával. Lehetne nyugodtan sósabb.
Ennél persze jóval több sörből lehett kóstolni, ez csak a szerkesztő számára érdekesebb tételeket tartalmazza.
Végül egy kritikus észrevétel, ami nem csak az ezen a rendezvényen résztvevőknek szól.
Nem lehetne tartani egy "fesztiválra megyünk és 17:00-kor csapolnunk kell" című tréninget a kiállítóknak? Tudom, nem érné meg, hiszen akkora a fluktuáció, hogy "nehogymár én képezzem, aztán majd a másiknál használja". Csak tudjátok, így fogyasztóként az van, hogy már egy negatív élménnyel kezdődik az egész esemény. Ráadásul ide fizettem is, hogy 17 órától sört ihassak. De egy korsónként fizetős helynél is ugyanennyire gáz. És bizony voltak, akik 20 órakor sem tudták adni, amit ígértek és nem profi módon, hanem egy vödörnyit habozva.
Ezúttal kritikusabb voltam. A hibák lassan, de javulnak, egy ideihez nagyon hasonló kínálat pedig jövőre már inkább unalmas lesz.
