2020. július 9. csütörtöktől érvényes kampány.
Rájöhetett a Lidl, hogy manapság a sörkínálat tekintetében a szegények boltja egy InterSpar-hoz képest és ezt kompenzálandó időközönként jóféle sörvásárokat tart, ahol nem csak a szokásos agyonmarketingelt lábvizeket kínálja megfizethető árakon, hanem mindig igyekszik valami magas minőséget képviselő újdonságot is elhozni. A legutóbbi időkben pedig igyekszik meglovagolni a magyar kézműves forradalom utáni kibontakozást is, ennek köszönhetően pedig a hazai craft sarokköveit vihetjük haza a "sörpatikák" igencsak borsos árainak feléért-kétharmadáért, már ha sikerül lecsapnunk az élelmes viszonteladók portyája előtt. Ha pont egyszerre nyúlnánk az egy-két üvegünkért, miközben ő az egész ládát lenyúlná, üssük a nyerészkedő toportyánt, ahol érjük. Illetve nagyon örülünk a csak ritkán, az eladótérbe jutalomfalatokként bedobott valóban söröknek nevezhető italoknak is. Ahogy ilyen az első is.
Az Abbaye de Vauclair Imperiale szerintem egy best buy, mert ugyan lehetne jóval apátságibb (azért nem belgásat írtam, mert ez francia) és barnább, de 700 Ft-ért borosüvegnyi 7,5%-os töményebb jellegű sört nem kap máshol az ember. Ez amolyan nyári belga.
A Mango Bay egy pöpec gyümölcsös sör kifejezetten jó komlózással, amelyben a telt mangó és a tejcukor mennyei harmóniában van.
Hübrises mércével nézve az ÜPA jó, amúgy meg egy túlságosan fanyar IPA.
Na most lehet vitatkozni velem, de én a sima Piraat-ot jobban kedvelem. Nem tudom, hogy miért akartak jól megkomlózni egy átkozottul jól sikerült belga ale-t, szerintem a kettő nem való egymáshoz. Persze azért ez is valahogy le fog csúszni. Az ár/érték aránya kiváló.
A HopTop Green Zone kézműveshez képest igen baráti áron ad egy finom IPÁ-t, amely ráadásul a társaitól eltérően valóban belgás gyümölcsösséggel tud nyitni, persze a citrusból is jutott bele. Finom barackos, ananászos jegyek lelhetők meg benne.
Borzasztóan sajnálom, hogy az oly remek szűretlen barnájuk után ezúttal egy gyümölcsöst rendeltek az Elixbeer-től, amire még az sem lenne mentség, ha 2 hónapja 35 fokos kánikula lenne megszakítás nélkül. Na mindegy, majd a következő tájfun alatt megiszom az utolsó megmaradt barnájukat. Mindegyik más sörüket szívesebben láttam volna a polcokon.
Az én söröm málnás búzája tényleg egy normális sör, ahol a málna csak kiegészítésként van jelen. A szérián belül jó helyezése van. Azért megfontolandó, mert nem egészen tavaly ilyenkor még 350 pénzbe került.
A Marston's 3,6%-os EPÁ-ja érdekesség, de sosem értettem, hogy 500 Ft-ot ki ad ki egy ráadásul harmatgyenge ivósörre. Mert 3 korsó esetében az már 1500. És még hol a társaság. Talán pénzes őszülő pacákok lehetnek a célközönsége, akik már nem bírják úgy az alkoholt, de azért sok sört vedelnének a régi idők emlékére és meg tudják fizetni a jobb minőségű sört egy BBQ partyra. Amúgy Cascade és Styrian komló van benne.
A Ceylon Buddy-t felháborítóan hamar és kíméletlenül mind egy szálig elhordták a múltkor az első nap, most tehát érdemes minél korábban lecsapni rá, mert szakboltokban majdnem a duplájába kerül, de még a Spúrban is 850. Amúgy remek trópusos IPA, magas alkoholtartalommal, a keserűség teljes skálájával, fekete teás csavarral, amivel kapcsolatban továbbra is fenntartom, hogy én inkább zöld vagy fehér teát használnék IPÁ-hoz.
A Gulden Draak dark red triple nagy kedvencünk, bőven megéri a 9 pontot. Ha tényleg egy élményt okozó sört szeretnénk választani a felhozatalból, akkor ezt válasszuk.
Az, hogy a BrewDog Punk IPÁ-ja miért fogyott el a Ceylon Buddy-hoz hasonló lendülettel, arra csak a hype a magyarázat, ugyanis ez már korántsem számít kuriózumnak. Nem nagy durranás, főleg ennyiért. Egy alap IPA elvárásait hozza.
Ez a Hombre kukoricasör annyira silány, hogy egyes Lidl üzletekben még most is található belőle az előző felvonásból. A mostaniból meg még Hálaadásra is fog maradni. Mintha puliszkából főztek volna valami híg löttyöt és kukoricasziruppal tették volna még nagyobb borzadállyá.
260-ért itt a másik best buy, amiből érdemes betárazni a nyárra. A SteamBrew-nál üdébb, frissebb session IPÁ-t még nem ittam. Egyszerű, de minden elemében kiválóan összerakott itatós ivósör. A trópusi citrus héjának az íze kiválóan működik együtt az enyhe és tiszta keserűséggel, amiért az ausztrál Victoria Secret komló a felelős. A SteamBrew imperial stoutja ennyiért mérföldekkel jobb, mint a Soproni vizes porterje, valamint az imperial IPÁ sem rossz, sőt, talán a legjobb a többi Eichbaum közül. Ne féljünk, utóbbiaknál korrekt alapossággal van eltüntetve a magas alkohol. Egyedüli gyenge láncszem a German red (egyébként alsóerjesztésű bock), ami leginkább semmilyen.
Az a becsapós ezekben a válogatásokban, hogy van egy húzósör, van egy nagyjából jó második és a többi elég tré. A Hobgoblinon kívül egyik sör sem kapott 5,5 feletti pontszámot. Ezek az angol ale-ek elég gyenge eresztések. Azért egy Lancester Bomber mellé berakhattak volna egy Bishops Finger-t vagy egy Spitfire-t, ellensúlyozandó a mérleg nyelvét.
Sajnos a Bombardier teste olyan gyenge, hogy elvesznek benne az újságban felsorolt jó dolgok. A Bishops Finger, meg a Spitfire is elég híg, de van annyi egyéniségük, hogy az elvigye a hátán a sört.
Még akkor is nevetséges ez az összeg a Special 14-ért, ha azóta ennyi anyagból összecsiszoltak volna egy jó cseh sört, fémes íz nélkül. 2016 őszi tesztelésünkkor ésszerűen 200 Ft-ba került. A minőségük miatt ma már nem számítanak a mai áraikon menekülősöröknek az Argusok. Valahogy újra kellene definiálniuk azt a Lidl-ben, hogy mi a cél velük, mert hogy ezek a minőségek és árak nem hozzák a német versenyképességet.
Az Erdinger barna búzája ingadozó volt, de amondó vagyok, hogy az irgalmatlanul precízen elkészített világos kifinomult minőségére való tekintettel adjunk neki ennyiért még egy esélyt.
A Faxe Premium-tól óva intenék mindenkit, mert csak nyüszítés, bőgés és lengyel savanyúság lenne a vége.
Erről az oldalról leginkább a sörperecet tudnám ajánlani. Azért egy Borsodi IPA beleférhetett volna, de remélhetőleg majd benne lesz később az állandó kínálatban.
