Folytatjuk kalandozásunkat a nem túl művészi, de közel sem ihatatlan cseh söröknek helyt adó WestEnd tetőteraszon. Tehát még egyszer, az elvárásainkat úgy igazítsuk, hogy Csehország azért híres sörfőző nemzet, mert ott viszonylag fejlett technológiákkal viszonylag anyagszegényen állítanak elő a magyaroknál sokkal jobb ivósöröket - és igencsak olcsón. Az egész balhé nem túl hatalmas, de azért nem elég neki egy felnőtt máj egy napi teljesítőképessége. Volt a rendezvényben annyi, hogy visszatérve két nappal később is találjak pár csemegét.
Ismét a HÁČEK-ben kezdtem, méghozzá az újra csapra kerülő Svijany Fandá-val, amiről lecsúsztam nyitónapon.
Olajos, fűszeres, kellemesen kiegyensúlyozottak a keserű, az édes és a savanyú ízek, a szelíd 4,8%-os alkoholfoka pedig kellemes ivósörré teszi a mindig borús Morvaföldön.
Toroköblögetés után pedig teljesen rákészülve a napom csúcspontjára repültem rá a Beerside standjára.
Éppen előttem került csapra a Permon Polotmavý ležák 13°. Nem rendelkezik túl intenzív ízvilággal, az amber jegyek nem igazán domborodtak ki. Függöny le, Beerside első felvonás vége.
Aztán a Madnezz kollégám által első nap már kóstolt Klostermann félbarnára éreztem kedvet. Na, ilyennek kéne lennie a Staropramen Granát-nak. Tényleg félig barnasör beütése van a karamelles jegyeknek köszönhetően, de nem tolakodó egyik vonulat sem. Éppen csak annyira édes és savanyú, ill. keserű, amennyire kell. Nagyon kellemes, harmonikus sör.
Végre tett ki egy különlegesebb tételt is a Bernard. Úgy látszik, ma amber nap volt.
Első benyomásra félbarnához képest igencsak meg van pörkölve, de az utóízében ütközik ki, hogy ez csak egy fémes keserűség, ebben pedig hasonlít az olcsó Konrad-okhoz. De a lényeg: sajnos a vörös vonalról sem találtam semmi véres ízt, úgyhogy elég jellegtelennek találtam. Utóbbi időkben üvegből sem ízlett, de szerintem az még mindig jobb ennél.
A Hetedik lépcső "felsőpolcos" (ártábla felső felében lévő) tételei közül is kóstoltam egyet, mégpedig a híres-nevezetes Sibeeria sörfőzde IPA TONE 0501 fekete IPÁ-ját Citra és Columbus komlókkal.
Az éjfeketeség ellenére fehér hab a minőséget jelzi. Amiből pedig egyértelműen IPÁ-ra kell gondolnunk, az a teljesen autentikus illat. Itt már fel kell tűnnie, hogy nem egy stout-ot iszunk. A 6,5%-os főzet izgalmas tétel, kicsit lehetne teltebb, dehát a show ráment a fekete színre. Mondjuk nekem jobban bejön egy olyan IPA, amelyet tényleg megbuheráltak (nem csak külsőre), pl. az Elixbeer pIPÁ-ja. Vörös színe ellenére nem véres jegyek jönnek, hanem bergamottos rooibos teára hajazó ízvilág.
Találtam még Thomas Menner-t is, egyből kétfélét, abból az egyiknek örültem, a másik meggyes volt. Tavaly egy hibátlan blond-ot hoztak ki a Belvárosira, most pedig egy izgalmas Doppelbock-al ismerkedhettem meg.
Beszúrás: Vasárnap este is beugrottam, akkor kikértem a Thomas Menner Doppelbock-ból 4 decit egy Mátyásért, ami ár/érték arányban egyáltalán nem volt vészes. Igaz, amit a plakát hirdet és az ára nem vészes (800/1000), már ha egy 900 Ft-os négyszázhetvenkettedik ivólager-hez viszonyítjuk. Telt, jóféle pörkölést kapott, kellemes gyümölcsösséggel. Ímé:
Vissza a Beerside-hoz, második felvonás. A kedves olvasók a tanúim, hogy nem vagyok/vagyunk oda a gyümölcsös sörökért, pláne a sour-okért, a sós gose-vel meg hagyjanak békén. Ráadásul a pirosbogyósak sem a gyengéim. De. A kakukkfűvel megbolondított B BOP Maiysha nagyon ott volt. Savanyságával kicsit felfrissíti a gondolkodásunkat a lohasztó nyári hőségben. Az utolsó előtti tétel a Põhjala Cinnabun Cinnamon & Tonka Baltic Porter-je volt, amit éppen az előző képes híradóban említettem meg, mint egyik kívánság. Hát, ez teljesült. Szerencsére csak enyhén édes, inkább a pörköltmaláta uralkodik, némi fahéjas beütéssel. Már hiányzott egy olyan fekete sör, amelyben van anyag és nem fedik el a vizességét a fekete színével és a szénsavval, mint a legtöbb nagyüzeminek. Ja, mondanom sem kell, hogy a porterhez képest egyébként magasnak számító 7%-ból semmi sem érződött, tudatlanul 4-4,5%-ot mondtam volna rá.
Részemről a programot a frissen csapra töltött Brew Your Mind Big Lies TIPÁ-ja (triple IPA) zárta. A végén még kikupálódok. Messziről tojáslikőrnek vagy a napon gyorsan (ezért a hab) leolvadt citromsorbetnek nézném. A citrom pasztellszín még utalhat valamilyen trópusi gyümölcsös sörre is, mint pl. a Frootie Mango IPA, ami csapról fenomenális volt. Tehát ne tévesszen meg senkit, akárki akármit is vár tőle, mert a komlózása extravagáns. Az egész kortyérzet irdatlanul selymes, amely mögött könnyedén elbújik a 9,5%. Ahogy én is kifelé a maszkom mögé.