Képes beszámolónkat olvassák a 2021-ben megrendezett Belvárosi sörfesztiválról. Vágjunk is bele, majd a végén beszélek félre. Hogy kik vannak kint és mikkel a vasárnapig nyitva tartó rendezvényen?
Vannak új főzdék kevés, de jó nyitótétellel. Ilyen a Timco bérfőzde, ahol a magyarul is beszélő sörfőző mester Virginia államból jött. A Friss nevezetű tételük bazsalikomos és citromfüves, amelyről elsőre a Hübris büzája jut az eszembe, de azért annál jobb. Jön a fűszernövény, száraz a lecsengése. Megkóstoltam még a nem éppen aromaintenzív ír vörösüket, amelynek karamelles-kekszes illata volt, és ugyanez jött az ízében is. Számomra érdekes módon a végén lett édes a korty. Szerencsére a véres jegyek is ott voltak. Jó bemutatkozás.
Vannak egészen újak, akik időközben bővítették a szortimentjüket. Ilyen az Oasis. Az APA továbbra sem gyümölcsös, viszont elég bántó a szájpadlásra tapadó keserűsége (tavaly is ilyesmi hibára emlékszem). A búzájukat túlerjedtnek éreztem. A NEIPA édeskés, testes, de úgy kell keresni benne a komlót, így viszont típustévesztés. Mondtam is, hogy hagyják a világosokat, mert a porterük meg elég korrektre sikeredett. Illatában csokis és kávés, a kesernyésség ellenére nem érződik száraznak, kellő mértékben savanykás, a sör maga pedig a megboldogult Soproni Porterre hasonlít. Kollégám bevásárolt üveges Oasis sörökből, hamarosan lesznek tesztek is.
Vannak vegyessaláta standok, ahol akár négy főzde termékét is lehet kapni. Ahol a legkedvesebb volt a csapos lány, onnan kértem ki egy sört. Nem is akármilyet, hanem egy marha jó baltic portert az Uradalmi sörfőzdétől, amely a D8 névre hallgat és 8,3%-os. Finoman pörkölt, harmonikus ízvilág jellemzi, enyhe édességgel, de ennek ellenére kellően száraz is, az utóízét vétek leöblíteni mással. Itt kapható még Fehér nyúl és Sima főzet is, a gerilla Hara'Punk-kal együtt. Utóbbi már ráérzett sokak közönyére, mert a csapon lévő tételük a "Not just another IPA" nevet viseli. A Sima Royal marriage-e még érdekelt volna, kár, hogy csak dobozban volt a hűtőben. A sör fele egy wit (narancshéjjal, korianderrel), a másik fele pedig egy IPA. Lehet benevezek rá és írok külön tesztet róla. Végül a CraftHead-hez mentem oda. Ott a méregdrága Reketye Orangenesis nevű gose-jét kóstoltam meg. A narancs illata csodás, ekkor még édes, ízében már a savanyság dominál. Állítólag az elején jött a só, én a végén éreztem nagyon enyhén. Mindazonáltal elég vizesnek találtam. A harmadik ilyen cég a BPBW, tőlük kértem ki egy teljes Bagoly coffee porter-t, ami az idei TOP10-es kisüzemi listánkra is bekerült, ill. a Dealbreaker K15-ös IPÁ-ját. A bekezdés második és harmadik képe ezt a két sört ábrázolja.
Vannak sörpatikák is, mint amilyen a Beerselection. Ők éppen a Hajnali sörfőzdével álltak össze, akiktől megkóstoltam a Hel nevű DDH IPÁ-t. A fanyar citrusos íz jól passzol a komlókhoz, ezért jól csúszik. Illetve kíváncsi voltam még az Ayinger Kellerbier-jére, ami ugye egy mild, szűretlen ászoksör. Ebből bármennyit meg lehet inni. Friss, finom, jól esik egy IPA és egy stout között, habár arányuk a feszten az előbbi javára úgy 20:1-hez.
Vannak, akik tartják a sörlistában tett tekintélyes ígéreteiket és nem úgy értelmezték a dolgot, hogy a 6 nap alatt kell a 3 csapról kifutnia a 8 sörnek egymás után. Ilyen a YeastSide-Ugar közös mérése. A Zen kivételével minden tölthető, az már nyitás után pár órával elfogyott. A Green Speedo nevű 4,5%-os gose nyers fehérszőlőlével készült, amitől citromleves beütése lett. Az üde fanyarságát erősíti az erős szénsav, a végén pedig a só adja meg a csattanóját. A hidegkomlózása csak visszafogott és remekül passzol a roppanós éretlen szőlőszemek ízéhez. Nem a kedvenc sörtípusom, de ez ott van a szeren. A következő tétel a már tavaly bemutatkozott Miss Gentryside, ami egy eszméletlen finom passiógyümölcsös, kókuszos milkshake IPA 6% alk.tartalommal. Az idei főzet még kiegyensúlyozottabb. A passiógyümölcsöt simán (nem konzerv) ananásznak is lehet érezni, tehát nem meglepő, ha valaki sörbe oltott piña colada-nak gondolja az italt. A Gryphon egy russian imp. stout, amelyből a marcipános verziót hozták ki. Jól tették, mert ez tetszett a legjobban a feszt sörei közül. Ebben a 6374.-edik IPA után végre volt valami fantázia, kreativitás, ugyanakkor a minősége is magas. Plusz pont, hogy nem igazodtak a közmegegyezéses vendéglátós alapelvhez, hogy "nyáron csak világosat, télen sötétet", hanem ki merték hozni, ráadásul az echte télies ízesítésűt. Állagra csillagos ötös, olajos. A marcipánba a gejlség nélkül merülhettünk el, amit ráadásul tovább balanszozott a meggyes karakterű fanyarsága. A lecsengés pedig száraz, hiszen mégiscsak sörről van szó, nem cherrys marcipánlikőrről. Végül fujtásként kaptam a Nomád american wheat-ből, amely friss, krémes, citrusos és kellemesen hidegkomlós. Illetve nem hagyhattam ki a Gray Matter-t sem, ami egy earl grey-vel lefőzött IPA. Ez is meglepően krémes, a félig fűszeresnek érződő citrusféle, a bergamott remekül passzol az IPÁ-hoz. A kávésukra már nem jutott májsejtem, de a többiből kiindulva az sem okozhatott csalódást.
Vannak, akiknél a beharangozott sörök listája inkább a látogatók behúzására szolgál, mintsem kiszolgálására. A BrewYourMind-nál, a meghirdetett tételek számánál jelentősen kevesebb csapon kapható volt a Bright lies. Szerencséjükre, a kategóriájának egyik legjobbja. Kértem egy kicsit a Völgy lagerből, amely egy családi vállalkozás mézével készült sör. Kicsit sem találtam édesnek, inkább érdekes keserűséggel rendelkezett. A Fótiak Keserű mézére emlékeztet. Végül volt pofám a 4 Mátyást kóstáló Moment in time nevű whiskey hordóban érlelt stout-ból is kérni egy kóstolót. A fesztiválon nem túl könnyen fellelhető lágy sörök egyike, de mégsem nevezném olajosnak, likőrösnek. Továbbá a 11%-nyi alkohol nem akaródzott elbújni benne. Valahogy nem volt az igazi.
Vannak régi és népszerű főzdék, mint például a Fehér nyúl. A legújabb "eszement" sörük egy pilseni, a Hraballion. Nem is voltam oda érte, arról meg nem is beszélve, hogy egy Svijany simán veri és a negyedébe kerül. Tényleg eszement dolog nagy múltú cseh gyárak jól bevált söreit kézművesen utángyártani. Tavaly jobb volt a kínálatuk, musttal érlelt lagert hoztak ki a fenomenális Gemenc Illusion-nel együtt.
Vannak régi és népszerű főzdék, akik semmi érdekesebb újdonsággal nem készültek, pontosabban nem is készültek el: a fél 12-es nyitás ellenére 17 órakor még a csapok sem voltak beüzemelve. Ők a Monyo.
Vannak régi vágású söröket kínáló helyek, mint például a Stelázsi az igen kellemes Thomas Menner tételekkel, ők ezúttal pedig igen széles választékkal érkeztek. Itt említendő meg a Belga sörök háza, amelynél kapható a remek Delirium Tremens világos sör. A hatalmas test fölötti lágy fűszeresség függővé tesz, de vigyázat: 8,5% van ám benne! A Pauwel Kwak pedig minden évben egyre savanyúbb, mára teljesen eltűnt a karamelles-mogyorós ízvilága.
Vannak nagyüzemiek, akik közül a Soproni és a Borsodi távol maradt. A legnagyobb szortimenttel a Pécsi volt jelen, akik a bizonytalanságok miatt nem tudtak hordóba öntött APÁ-t kihozni, nagy kár érte. A búzájuk a tavalyi fulloshoz képest gyengébb, mind dobozban, mind csapról. Kevésbé roppanós, illetve még magyarosabb szalmás ízbe ment el a bajor vonaltól. Attól még nem tudok jobbat ennyi pénzért. A barna és a lager csapolva szintén olyan, mint a dobozos, utóbbiról meg kell jegyeznem, hogy nem nyújt kevesebbet, mint a három nagy megfelelő terméke. Kint volt a Carlsberg is, ami bármire teszi is rá a kezét, sikerül elrontania. Mindenesetre a franciás stílusú wit-jük sokkal jobb csapolva, mint dobozosan. Képviseltette még magát a Dreher, aki a projekt manager-ek gyöngyszemét tudhatja a kötelékében. Én nem tudom, hogy ki ötletelget ott, ki bólint és végül ki valósítja meg, de valami nagyon félresiklott Kőbánya legmagasabb pontján. Tavaly ugyanekkor a lehető legdrágább kisüzemivel közös sört (lager & stout) kezdtek el árulni, ami bukott is, mint Rottenbiller. Erre felszerelnek egy tök új főzdét, hogy majd ők játsszák a craftot ANTL néven és színes vizet kezdenek árulni 1200 és 1300 Ft-ért (4 dl). Ebben mi a koncepció? Az angol ale-nek gúnyolt löttyük semmiben sem emlékeztet a típusra. A Vienna lager-jük szintén botrányos. Bokor. Elképzelni sem tudom, hogy kinek fogják eladni a második hordót. A sors iróniája, hogy a standjuktól nem messze tanyázik a Szent András, na ők tudnak monarchiaízű söröket főzni. Nekik meg nem olyan sörlistával kellett volna kijönniük, amelynek a legfiatalabb tételje is legalább 5 éves.
Vannak import nagyüzemiekkel dolgozó profi forgalmazók, mint például a Söronline webáruház tulajdonosa, az Ever Drink Kft. Vendéglátóként kitelepülve az új törvény értelmében nekik is kell tartaniuk kisüzemieket. Az egyik a kiváló Van Steenberge főzde 6,5%-os Pater Linus-a, egy belga apátsági világos sör többféle malátával és komlóval, mézes, édes almás ízvilággal.
A másik pedig a Cornelissen Krieken-je, egy 4,5%-os belga meggy, amit csak egy közepesen hosszú unszolás után kóstoltam meg, hiszen nem szokásunk gyümölcsös balhékba elegyedni. Ez nagyon jó. Ja, mert belga. Ha valaki jó meggysört szeretne inni, akkor ide jöjjön. Kikértem két nagyüzemi németet is, az egyik a Hacker-Pschorr Kellerbier-je, ami már 5,5%-os alkoholtartalommal rendelkezik. Az Ayinger-rel ellentétben szűrt és tipikus helles-es aromája van.
Végül nem hagyhattam ki az egyik nagy kedvencemet, a Paulaner Salvator-t, amely a korábbi évekhez és az interneten található képekhez képest sokkal világosabbá vált, de most is nagyon jó ez a doppelbock.
A cseh sörökkel foglalkozó Hetedik lépcső szintén kitelepült, az Antonio nevű 9,5%-os gluténmentes grapefruit-os Brut IPÁ-juk brutálisan jó, a Clock főzde jóvoltából. Köszönjük, hogy ilyen ínyencségeket is elhoznak nekünk ezekben a vészterhes időkben.
Van az állócsillag, egyes számban, a Beerside, ahol este hangos a zene. Nekik speciel nincs is okuk a szerénységre, mert tőlük még nem ittam olyan sört, amiért ne adnám a fél májam.
Vannak a szervezők fő és almárkáinak a standjai. A FIRST fő italmérésénél kóstoltuk a sajtóbemutató keretén belül a most debütáló málnás sour-jukat és a When Life Gives You Citra nevű IPÁ-jukat. A sour olyan, mint a nagymama túlerjedt, kicsit ecetes eperlekvárja. De még mindig jobb volt, mint a Brewdog Elvis Juice-a, ami leginkább egy napon hagyott Aperol Spritz-re emlékeztetett. A FIRST a 6%-os citrás IPA-ával ennél jóval naposabb időre készült, de a hideg, esős időben is jól esett a citromos aromákat felerősítő, fűszerező Azacca komlós nedű. Kikértem még egy pár korty Baba Yagá-t, ami egy igen jó hordó- és palackérlelt stout 11%-os alkoholtartalommal, inkább étcsokis, mint kávés jegyekkel, talán picit lehetett volna krémesebb. A tavaly ugyanitt indult Frootie Mango IPÁ-jára kíváncsi voltam, hogy változott-e, mert a nagyon finom tavalyi csapolt után hidegzuhanyként ért a dobozos állottsága. Az illata friss, akárcsak tavaly, de az íze tavaly frissebbnek, gyümölcsben gazdagabbnak tűnt, azonban a dobozosnál egyértelműen jobb.
Zárásképp a szervezésről. Nehéz év van mögöttünk és ennek ellenére sikerült összerakni egy színvonalas sörfesztivált. Rengeteg jó sört sikerült kihozni, de például néhány IPA helyett örültem volna egy rozsosnak vagy egy füstösnek. Idén kevesebb fenomenális sörbe és több rosszba akadtam a kelleténél, valamint személy szerint több újdonságot és izgalmat vártam, de ez betudható a szektort sújtó nehézségeknek. Illetve nehéz év áll előttünk is, legalábbis ezt sejteti az, hogy mind a kiállítók, mind a látogatók igyekeznek kihasználni az alkalmat a negyedik hullám előtt a forgalom generálására és a fogyasztásra. A technikai részénél felhívjuk az olvasóink figyelmét, hogy a tavalyi poharakkal is látogatható az esemény, nem az azokon való nyerészkedés a célja a szervezőknek. Saját pohármosóval csak kb. a kiállítók harmada rendelkezik, ők azok, akik jól átgondoltan figyelnek mindenre, hiszen nem mindegy, hogy a saját sörünk mivel keveredik előtte és milyen szájízzel hagyja el a pultunkat a vendég. Megjegyzem, ez nem feltétlen a leghigiénikusabb. Erre a legjobb megoldást a Gellért sörfesztje nyújtotta, ahol kérésre egy pultnál kicserélték a poharunkat két kóstolás között. Nekem például sikerült eltörnöm a poharamat egy önkiszolgáló pohármosón, de a szervezők készségesen biztosítottak egy másikat. Ugyanitt jelentkezem csaposnak, intenzív gyakorlattal :D A WC az egészben a legnagyobb biznisz, a tavalyi 150 Ft helyett már 200 Ft-ba (vagy egy dobozos Szalonba hehe) kerül egy használat, ez egy este során egy jobb sör árára is rúghat. A feltölthető HelloPay-en kívül normál bankkártyával is lehet fizetni. Buzdítok hát mindenkit arra, hogy menjen el, mert megéri és kérjen ki pár deci boldogságot.
