2022. július 14 és 17 közt rendezték meg az ország első olyan sörfesztiválját, ahol kizárólag minimum kifogástalan, de inkább fenomenális vagy eszményi minőségű söröket lehetett kóstolni. Ezt úgy érték el, hogy nem csapolhatott bárki, ugyanis csakis profi hozzáértők által válogatott tételek kerülhettek a pultra vagy a hűtővitrinekbe. E tekintetben teljesen egyedülálló a rendezvény, mert a B*BOP Fermentory-n és a Horizont-on (meg az InVitro-n) kívül csak külföldi, zömében svéd, dán, észt, cseh, észak-amerikai, nagy-britanniai csúcsfőzdék legjava alkotta a kínálatot.
Előre bocsátom, a minőséget meg kell fizetni, tehát a tételek - főleg dobozosok és az üvegesek - már a három dollárjeles jelöléssel jelzett kategóriába sorolhatók. Ez van, ha az ember az Untappd pontozás szerint a 4-es fölött iszogat.
Úgy látszik, erre van is igény a megfelelő méretekben, ugyanis estére elég szépen megtelt a Botellón terasz. A csapolás a legtöbb pulton technikai malőrök miatt csak jóval a nyitás után kezdődhetett meg. Mivel először csinálnak ilyen nagyszabású fesztivált a srácok, ezért ez elnézhető, ráadásul csak az olyan hobbialkeszek kopogtatnak már délután négykor, mint én; az igazi közönség csak 6 körül kezdett érkezni. Itt kell megjegyeznünk, hogy a már évek óta rendszeresen megrendezendő feszteken is mindig van pár mérés, ahol az első tucat korsóba csak habot tudnak csapolni és persze nem szabad elfeledkeznünk a Cseh sörfesztről sem, ahol hétköznap a hivatalos nyitás után 2-3 órával nyit csak ki a standok negyede (ezért a múltkor már nem is voltam első nap).
Első tételem a B*BOP Fermentory, azaz Cserniczky Botond új söre volt, a Mukhallat (nu gose, 8%). Már az illata is pikáns. A korty kellemes, lágy, jól csúszik. Nem édes, de nem is túl savanyú. A pakisztáni rózsaszín kősó végig ott van, de csak nagyon enyhén, a végén ne számítsunk sós csattanóra, viszont jól felerősíti az ízeket. Érdekes módon sokkal jobban felismerhető a sáfrány, mint a kumeo bors. Talán azért, mert a másnéven grapefruit borsnak is hívott fűszer citrusos aromákkal bír, amik beolvadtak a málna savanyságába. Ez a fajta csak picit csíp, nem az utóbbi tulajdonsága lett kidmborítva a sörben. 5%-ra se taksálnám az alkoholfokát, de ez bizony 8%-os. Ez a művészi zsenialitás.
A Horizont négy sörével állt ki.
Az uborkás lager-rel (Selfish Games Cucumber Infused Lager, 4,3%) indítottam. Illatában kovászos uborkás, az ízében már inkább kígyóuborka érződik. Egyébként csak az utóbbi van benne, amit kicsit megdolgozott a fermentáció.
A Sour Series - Papaya, Mango, Guava Smoothie Sour Ale (8%) volt a következő. Illatra tömény, erjesztett trópusi gyümölcsös. Kortyra pedig pusztulat, még töményebb. Irdatlan mennyiségű gyümölcs van benne. A papaja és a guava dominál, a mangó kicsit visszafogottabb. Brutálisan savanyú, emellett pedig nem édes. Finom szénsav dobja fel a sűrű gyümölcskoktélt.
A savanyúságokat a Sour Series - Barrel Aged Imperial Sour Ale With Tangerine & Chocholate-el (9,3%) zártam. Mostanában van egy trendje az olyan savanyú söröknek, amiket valami teljesen kilógó, más jellegű terménnyel házasítanak össze. Ezúttal nem kávé, hanem csokoládé került bele a tangerin mellé. Az ázsiai üzletekben többek közt üdítők kaphatóak e mandarinfélével ízesítve. A sörben a tangerine intenzív, a citrusos-mandarinos ízzel meglepő módon jól megy a csoki. Elvileg egy kis vanília is van benne, az a gyümölcsös savanyságot lágyító csokoládét lágyítja tovább.
Ha már a helyen állandó jelleggel csapolva mérnek Ceceit, akkor kipróbáltam. Sima világos lager volt, meg gyömbéres. Mivel az utóbbi nem kapható az Auchan-ban, ezért kértem egy kis kóstolót. Még jó, hogy nem többet. Illatra édes, olyasmi, mint a Borsodi Gyömbér ale. Viszont ízre még azt is alulmúlja. Itt kell aztán igazán folytatnom a cikkírást, ugyanis ide már nem elég a fantázia: egy nagyüzemi, ráadásul a Borsodi agyoncukrozott pancsa ihatóbb, mint egy kézműves... Kellemetlen a kortyérzete, rossz értelemben keserű és nagyon vizes. A gyömbér túl enyhe, bár tényleg természetesnek hat. Ez utóbbi még elnézhető, hiszen a gyártó "natúrsörként" hivatkozik a termékeire, amelybe szénsavat sem adagol.
Na, gyerekek, most jön a hab a tortán. Írás közben rákeresve a neten, ez egy gyömbéres BÚZAsör. Hát én ebben semmilyen búzát nem vettem észre, a helyszínen se. Beillesztettem bizonyítékul a jegyzetemet is. A múltkor a Nyéki tökösével fürödtem be. Ezért kár volt a kisüzemi kvóta a vendéglátóhelyekre.
A nehézfiúk előtt még egy kicsit szétnéztem a csehek közt is. A Sibeeria It's Gotta Be Something nevű 6,5%-os West Coast IPA-jával mostam le a torkom. Édeskés, de sajnos nem gyantásan, még a mézet sem lehet beleképzelni. Visszafogott a komlózása. Nem túl bonyolult darab, túl van értékelve az Untappd-en.
Na, aztán elmélyültem a sötétségben. A Night Shift szériájából a Vintage 2020 Russian Imperial Stout Aged In Bourbon Barrels With Chocolate & Coffee (12%) nevű darabbal indítottam. 12 fajta malátával, etióp kávébabokból és ghánai kakakóbabokból készült. A hordóérlelt söröknek a whiskeyshordó áll a legjobban, ezt bizonyítja a Horizont e tétele is. A habja foltos, mint az alpesi tehén: a piszkosfehértől a cappuccino barnáig terjed. Kilóg az alkohol, sajnos nem olyan krémes, mint egy északi stout és nem is olajos. Hiába, van még mit fejlődni, de az irány jó. Az édes íze, a visszafogott a pörkölése és a teltségét illető enyhe hiányérzetem miatt túl jól csúszik. Nem ez kéne legyen a létezésének értelme, hanem hogy hosszan lehessen szopogatni.
A következőt már nem bíztam a véletlenre: az észt Põhjala és a lengyel Pinta kollabját ittam, a Bison In the Barrel Room 13,5%-os imperial baltic porterét. Ez a sör már felfért a dobogómra, a harmadik helyet csípve el. És ha már lengyelekkel folyt a kooperáció, akkor mi más is lehetne a csavar, mint a lengyel italgyártók kedvenc likőrfűszere, az eredeti Żubrówkában használt növény, azaz a bison grass, magyarul szentperje. Baromi krémes, közepesen pörkölt, mégis intenzív az íze. Érződik a fű, jön valami csípős is, ami savanykásba vált át. A korty vége összetévesztehetetlenül aszalt szilvás. Melenget az alkohol, ugyanis almás brandy hordóban volt érlelve és meg kell, hogy mondjam, remekül passzol a zöldfüves aromatikájú bison grass-sal. Az alma és a fű éles kontrasztban van a pörkölt feketesörös ízvilággal, de mégsem érződik egy pillanatra sem, hogy kilógna, inkább csak próbálja balanszba hozni az ízvilágot a frissességével. A koncepció furcsa, de remekül működik. Sőt, kíváncsi lennék egy Unicum-os fekete sörre, hogy ez eddig senkinek sem jutott az eszébe?
Öblítettem közben a Põhjala Prenzlauer Berg (4,5%) nevű Berliner Weisse-vel, ami életem első ilyen típusú söre volt és eléggé tetszett. Jól megpakolták málnával, amit enyhe citrusos jegyek egészítettek ki és persze a savanyú íz kiszámítható módon győzött az édessel szemben. A gyümölcs fanyarságát kevés laktóz igyekezett lágyítani. A szokásos búzamaláta mellett zabpelyhet és tönkölypelyhet is tartalmaz.
A Brew Your Mind Moment In Time 2021 Vanilla 11%-os imperial stout-jával haladunk tovább. Ez még a "régi világból" való, ugyanis éppen a Covid világjárvány kitörésekor (2019 dec.) főzték mexikói vaníliával, majd másfél évig érlelték whiskey hordóban. Brutálisan tömény. Olyan elsőre, mintha olvasztott csoki és vaníliafagylaltot innánk. A korty első felében inkább csak nádcukrosan édes, kijön a whiskey, majd a második felére kesernyésebb lesz, megjelennek a pörkölt aromák. Inkább krémes, mint olajos. Ez lett a második kedvencem. Itt kell beszúrnom jelzésértékkel azt a kis infót, hogy ez az Untappd-en 4,33 ponton áll. De ebben a ligában már igazából mindegyik kegyetlenül jó sör, igazából az lesz a döntő, hogy a bolondításul használt vanília vagy a kakaó áll-e közelebb hozzánk ízlésben egyébként is.
Megkoronáztam a kóstolósort a Põhjala Liquid Piñata nevű stoutwine-jával, ami üveges kiszerelésben volt elérhető. Mivel korrekt módon sikerült értékelnem, ezért később tesztet is kirakok róla. Nagyon menő lett mostanság minden éjfekete sörbe vaníliát rakni, így háűt ebből sem maradhatott ki, került bele mindjárt kétféle is, mexikói és madagaszkári, ill. az egészet juharszirupos, tequilás és bourbon hordóban is érlelték. Irgalmatlanul tömény, miközben ezzel párhuzamosan fantasztikusan lágy, olajos és bejut minden egyes ízlelőbimbó közé. Ez az ital legalább fél órát megérdemel, sőt, előbb nem is ereszt. A színe alapján teljesen el tud vegyülni a legbikább imperial stout-ok közt; csak ha lámpához tesszük, akkor bukik le, hogy ez valójában "csak" egy strong ale. Hát jó strong, mert 13%-os. Azért rendesen meg van pörkölve, azonban a kesernye mértéke nem éri el a stout-okét. Édes jegyeiért a juharszirupos hordóban történő érlelés gyanúsítható. Komoly alkoholosságán nem enyhített a bourbon hordó és tettestársa, a tequila hordó sem. Tehát ez már háromfajta hordó, ebből kettő töményes. Hát, nem sz@rral gurigáznak. Ízvilágára nincsenek szavak, de azért igyekszem: csodálatosan összetett, de harmonikus minden, a piák mellett a vanília sincs elsunnyogva, erőteljesen érezhető. Nagyon el van találva.
Én nagyon várom a következőt, amivel nem is kell feltétlenül várni egy évet, hiszen már a Corvin sörfesztből is manapság már kettő lett évente. Kicsit jobb médiamegjelenéssel és megszokással hamar teltházassá tehető a banzáj. Igény látszólag van rá, hiszen így is szépen összejött egy átlagosnál műértőbb vendégsereg, a kínálatról pedig annyit, hogy a választék nagysága - amiért már megéri betérni - elérte a kívánatos szintet, a kínált tételek pedig elsőrangúak voltak mind egy szálig. Ez lehet az az erősség, amit hagyományteremtés szándéka esetén ajánlatos megtartani.
Végszó gyanánt összefutottam Cserniczky Botival, aki szintén kilátogatott a rendezvényre. Tartottunk egy kis eszmefuttatást, hogy milyen ízeket inna szívesen egy amatőr sörblogger, ezzel szóba is került, hogy a profi sörfőző mit tart megvalósíthatónak és mit is fog megvalósítani a közeljövőben. Nos, a gines DILLA sikere a mai napig nem halványult el, úgyhogy valami hasonló aromatikájú durranásra lehet számítani. A YouTube-on egyre több kritikával vagy inkább csak rosszindulatú odaszúrással találkozom Boti munkájával kapcsolatban. Én erre csak azt tudom mondani, hogy ha Boti tök fehér címkével adná ki a söreit, amin csak a neve és max. a palackozás dátuma szerepel, akkor is mind megvennék aznap. Mert elegen tudják, hogy az nem lesz csalódás. Mindent összevetve elismerésem a szervezőknek, többek közt a Beerside-nak, a Hops Beer Bar-nak és a BEER to GO-nak, akiknél e pompás sörök mindig elérhetőek, nem csak akkor, amikor kitelepülnek egy sörfesztre - vagy már éppen a sajátjukra.
